Henriel - Miért nem hagyjuk el az aranykalitkát?
Ha nem a szíved tiszta hangját követed bármilyen fényűző világban is élsz, mindig kalitkába zárva fogsz létezni, de ha minden sejted rezdülésével követed az Isteni fényt, amit a szíved vágya áraszt, akkor sosem élsz majd bezárva, mert kicsi szíved így repit fel a mennyországba, és nem pedig a boldogtalanságba.
Hány életen át éltél igazi vágyaid nélkül bezárva, mint az énekes kismadár az aranykalitkába zárva. A szív mely oly sokáig sötétségben élt, nem ismerve a boldogságot nem láthatta az Isteni fényt. Mindig egyre távolabb az Isteni szeretettől, és az őszinte, tiszta szerelemtől.
Ahogy a kismadár sem énekel a kalitkában, úgy az emberek szíve sem szárnyal szabadon, ha be van zárva. Minden vágy és álom ami szárnyakat ad, ott van a szívekben, és minden ami kalitkában tart, ott van a fejekben, a félelmeidben, amelyeket előző életeidből hozol. Ahol a szív nyitva, ott a kalitka ajtaja sincs zárva.
Szabad az élet és szabad a Lélek, és szabad a szíved legnagyobb vágya szerint élni, szabadon tiszta szívvel szeretni és szeretve lenni, és őszinte szerelemben élni. Hiszen ez a te életed, és senkinek sincs joga kalitkába zárni kicsiny szívedet. Mert ahol a szív szabadon tud szárnyalni, ott fog az igaz szerelem is rád találni, és lelked virágba borulni és boldogságot hozni.
Csak annyira tudsz boldogságban és szerelemben élni, amennyire hagyod kicsi szívedet megnyílni.
