Az Önvalótól a másik ember Lelkéig
Teljes vagy már Most is, és ehhez nem kellenek mások visszaigazolásai, hiszen nem ő értük teszed a dolgaidat, hanem saját magadért, mert megérdemled hogy Önmagad légy, anélkül hogy el kéne magyaráznod nekik, milyen az amikor te csak úgy spontán Létezel.
Ha valaki ezt el tudja fogadni benned, tehát a spontán Vagyokságodat, akkor lehet hogy jó helyen kopogtat, de az is lehet hogy csak köszöntök egymásnak, és már mentek is tovább. Mert nem az a lényeg, hogy ki meddig marad az életedben, hanem hogy amíg Ott Van, addig van e Élet a találkozásotokban, van-e isteni szikra a szavaitokban, és találkozott-e a Lelketek az érintésben, mert ha ezeket nélkülöznöd kell, akkor tényleg nem sok maradt számodra, amire visszaemlékezhetsz. És ekkor hiába mond csábító szavakat a másik, egyik füleden be, a másikon ki, hiszen nincs benne energia és szeretet. Hiába kábít el az érzékeiden keresztül, a szíved mégis üres marad, és mint ahogy a gyógyszereknél lenni szokott, a hatásuk elmúlik, inkább hamarabb mint később, kivéve ha kéjfüggő vagy, mert akkor semmilyen gyógyszer sem segíthet rajtad, csak az újjászületés lélekben.
Ha önmagad vagy, ez a helyzet ritkán fordulhat elő, hiszen ekkor már elindultál a saját létezésed útján, és a saját forrásodból táplálkozol, tehát nincs szükséged a világ illúzió játékaira, hogy továbbra is bénultságban tartson, mint egy drog függőt, aki megőrül ha nem adagolják neki tovább a bogyókat, amelyektől aztán fantázia világokba menekülhet, elbújva ezzel is a saját Valósága, és Isteni Önvalója elől, amely pedig Ott várakozik rá minden pillanatban.
Sok mellékvágányt talált ki magának az ember, hogy a másik szívét jó messzire elkerülje, és ne hogy megtapasztalhassa azt, amire igazából mindenki vágyik, vagyis a szerelem Teljességét és eksztázisát.
Ha az érzéseidet figyeled, vagy is inkább Érzékeled, akkor nem fogsz a felszínen ragadni, hanem egyből a mélyebb valóságok felé veszed az irányt, és a kivágott papírszívecskék helyett, inkább az Óceánt választod, a Szerelem óceánját, amely végtelen és forma nélküli, és főleg nem a szavaidtól függ.
Az EGY állapota ez, amikor nem az álarcod mosolyog, ha nem Te, de ha van még netán álarcod, akkor az is mosolyogni fog a lelkeddel karöltve, a lényeg hogy szíved át fog sugározni mindenen és mindenkin, és ebben a vibrálásban csak a Valódi maradhat életben, ami Isteni lényedből tör elő, megállíthatatlanul.
Mindegy hogyan csinálod a dolgaidat, és hogy milyen az Önvalód igazi természete, a lényeg hogy valóban Őszintén éled-e azt, Aki Vagy, és tényleg a szíved vágyaiban keresed a boldogságodat, és nem mások úri kedvének akarsz megfelelni.
Ha ez a szikra már elindult benned, akkor találhat rád a Szerelem, de nem a nagy Betűs, nem a másokénál jobb szerelem, és nem is a koldusok és gazdagok szerelme, hanem amelyikre a Lelked vágyik, a formák és gondolatok nélküli eggyé olvadás, amikor már elfogynak a kérdéseid, hiszen a Szív nem kérdez, hanem csak Érez, és te örökre megváltozol, Hazatalálsz Önmagadban.
Gabryel
