Az intimitástól az Önvalónk felismeréséig
Éld meg a test vágyait a legmélyebben, mert a szexualitás tüzében nem csak az egód kapcsolja ki magát, hanem olyan blokkjaid is oldódni kezdenek, amelyekhez eddig nem tudtál hozzáférni.
Hiszen a két energia végre találkozik egymással közvetlenül, a Férfi és Nő nem csak távkapcsolatban és álmaikban ápolják egymás lelkét és testét, hanem az érintések élővé válnak, mind a Lelkeden és testeden egyaránt. És ez nem helyettesíthető telefonnal vagy a fantáziáidba fojtott vágyakkal.
Azért menekülünk a nyers, de valódi érintések elől, mert ott már nincs menekvés, sem a vágy, sem az őszintén kitárt félelmeink és belső titkaink elől. És aki meztelenül ki tud tárulkozni párja előtt, minden apró titkának feltárulását is kockáztatva, az talán bármire képes lehet, még arra is hogy belső démonjait leküzdje, a másikért, a szerelmükért. Mert a Szerelem a legnagyobb hajtóerő önmagunk legyőzéséhez, és lehetőségeink kiaknázásához.
A vágy önmagában se nem jó, se nem rossz, te teszed olyanná, amilyenné az végül alakul. Mert ha érdekből vagy hatalomvágyból szeretnéd a másik testét megkapni, és szív nélkül átgázolni a másik érzésein és lényén, akkor árnyékok fognak megjelenni a szexualitásodban, amelyek függőségekben, vagy akár betegségekben is alakot ölthetnek. De ha a vágy a Fényeddel és a tiszta öröm óhajával párosul, akkor megnemesül minden érzés és érintés, és az egyesülés öröme magasabb dimenziókba is elrepíthet titeket.
És ezen a szinten már meditációvá válik a szexualitás, amely a legmélyebb önmegismerési folyamatokat indukálja, és a határaink olyan szinten kitolódnak, amennyire azt megengedjük magunknak. A Szerelem őszinte izzása és vibrálása adja a tisztítótüzet, amely nem enged leragadni titeket az alsóbb csakráknál, és emelkedhettek tovább.
Fontos megérteni, hogy a legmélyebb és legvadabb ösztönök is megélhetők testeink egyesülésén keresztül, méghozzá veszély nélkül, hogy ha a vágy Szerelemmel és a tisztaság iránti elköteleződéssel párosul. És ez a tisztaság ugyanolyan öröm, mint a test élvezetének meglovagolása, hiszen az egó őrültségei csak néhány pillanatra adnak örömöt, de utána egyből visszazuhansz az érzéketlenség ürességébe.
Vannak fokozatok, amiken át kell mennünk, még ha nem is tetszik nekünk. Mint amikor egy poshadt állóvizet felkavar az ember, amihez eddig senki sem nyúlt, és ez eleinte ijesztő, vagy akár undorító érzésekkel is járhat. Az ösztönök már csak ilyenek, de ahogy megéljük őket a testeink örömén keresztül, úgy fog tisztulni a tó felszíne, és végül önvalókat is felismerhetjük benne.
Gabryel
