Amikor a Nő kibékül önmagával
A nő sokszor sérült a sötét korokban, és hozza magával ezeket a megaláztatásokat és fájdalmakat a jelenbe is, hogy sikerüljön végre a fénybe emelnie a létét és nőisége minden csodáját.
Erre több módszer is van. Van aki magába néz, és minden sebesülést a szíve oltárára helyez és elengedi őket, megbocsátva minden résztvevőnek, ezzel is esélyt adva a végső gyógyulásnak. Utána a külvilágban is megteszi ezeket a tetteket, és a férfit közel engedi magához, de most már a saját határait pontosan kijelölve, mert tudja, ahhoz hogy a férfi és nő újra egységben létezhessen, ahhoz neki is változnia kell. Hiszen soha nem várhatjuk másoktól a megváltást, mert a sebek a mi szívünkben vannak eltemetve, és csak is mi oldhatjuk fel őket véglegesen, látva magunk előtt az egyetlen célt, a szerelem teljességét.
Vannak akik nem tudják a belső úttal kezdeni, és kivetítik ezeket a sérelmeket, és minden férfit elátkoznak, amiért a lelkükön seb maródott. Ez persze jogos érzés és düh eleinte, amit meg kell élnie minden nőnek, hiszen a férfiuralom valóban sok szenvedést szült a nők lelkébe, és testébe is. Van hogy az ego továbbra is fenntartja ezt a fajta gyűlöletet, és őrült feminista mozgalmakat hoz létre, vagy akár ennek attitűdje uralkodik el a nő lényén, amellyel csak tovább fokozza így is sérült lelkét, és taszítja még távolabb magától a saját férfi énjét, illetve a külső férfit is.
Itt az ideje elengedni az ilyen meddő szerepjátékokat, mert a nő így teszi magát is meddővé minden értelemben. De az elengedésnek nem csak a felszínen kell megtörténnie, hanem a Lélek mélyén is, amikor a nő már őszintén tud szeretni, és nincs szüksége semmilyen manipulációra és érdek kapcsolatra, hogy az önértékelését vissza szerezze, és akár egyenlőnek érezhesse magát a férfi társával, vagy hogy a nőisége minden csodáját élvezhesse és felfedezhesse, tisztán és ártatlanul.
A férfit nem tudod igazából bántani a gyűlöleteddel, csak önmagadat sebzed továbbra is, és bizonyítod önmagadnak sokadszorra is, hogy nem akarsz kibékülni önmagaddal és a saját nőiségeddel, és inkább a harcot választod. Viszont ebben a harcban csak vesztes létezik, győztest nem hirdetnek, mert amikor hagyod magad megalázni a férfi által, az ugyanolyan kudarca a női létezésednek, mint amikor sikerül a férfit a földbe döngölnöd látszólag, hiszen ilyenkor a Lelked tisztaságát és befogadóképességét veszíted el, ami egy Nőnek a legfontosabb, és amely nélkül nem tudod beteljesíteni a küldetésedet a világban és a Szerelemben sem.
Gabryel
