A Szerelemben Isten jelet ad magáról szüntelen
Soha nem tudhatod meddig tart, vagy hogy mi a célja a Szerelemnek, mert nem is ez a lényeg, hanem amit közben átélsz, hogy újra Élőnek érezheted magad.
A poros hétköznapok átalakulnak, és új élet költözik beléjük, ahogy szíved visszakapja eredeti Fényét és szerepét, és már nem tudsz önmagadon kívülálló maradni, hanem végre Belülre kerülsz a Lelkedbe, ahol minden válasz és energia elérhetővé válik számodra, amit eddig kinn kerestél. Fellibben a fátyol sok mindenről, tehát nem csak a Szívedben rejtőző szerelmes mesékről, hanem a múlt néha fájdalmas átéléseiről is, viszont ezeket egyszerűen nem lehet elkerülni, hiszen ahhoz hogy belülre kerülj, és meg tudd végre mi rejtőzik Lelked legmélyén, ahhoz a felszínen át kell hatolnod, és minden Belső tartalommal találkoznod kell egyszer, hogy meg tudd végre ki Vagy, és hogy mi a Szerelem.
Azt mondják minden elmúlik egyszer, és ez így is van. Ahogy a szürke fátyolos hétköznapjaink, úgy a Szerelemben töltött mámoros Pillanataink is véget érnek egyszer. A különbség csak annyi, hogy a Szerelemben Isten jelet ad magáról szüntelen, és meg tudod hogy ki vagy, a Teremtő szemén át nézve, amely minden Pillanatodnak célt és Igazi Értelmet ad. A másik üzemmódban, amikor a világ robotjaként funkcionálsz, akkor mindezekről elfeledkezel, és egyik értelmetlen tett követi a másikat, hiszen senki sem Robot, hanem szabad akarattal rendelkező Lélek, aki bármit megélhet, és bárhová eljuthat, ha ő úgy Dönt.
A Szerelemben kinyílsz minden irányban, és így a lehetőségek is áramlani fognak hozzád minden irányból, robotként viszont bezárulsz a társadalom alkotta illúzió keretek közé, és érzéketlenné is válsz egy idő után, talán már azt sem veszed észre, ha épp a lábadon állnak, vagy ellopják a tetőt a fejed fölül, mert annyira be vagy szűkülve, hogy azt hiszed, ezek természetes velejárói az Életnek.
Aki Szerelemben ég, azt soha nem lehet rabszolgává tenni, hiszen neki nincs is ilyen fogalom.
Gabryel
