Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szerelem ősi vágyát nem tudod kitépni a Lelkedből

Van egy rész benned, egy hatalmas űr, amit nem tudsz betölteni elméletekkel és filozofálással, és ez a Szerelem. Van amit meglehet élni egyedül, sőt igazából mindenhová elérhetünk és felnyúlhatunk Isteni önvalónkban, de az ember nem csak erre vágyik ezen a bolygón és dimenzióban.
És az, hogy vágysz egy Igaz társra, akivel Szerelemben vibrálhattok, az nem kevésbé Isteni vagy Magasztos, mint a Teremtővel Egy lenni, és az útmutatásai és sugallatai által élni. Leszakíthatod ezt a vágyat magadról, és kitépheted a Lelked egy részét, hogy ne érezzen többé Őszinte és Isteni vágyat egy másik létező iránt, mert ez is a szabad akaratodban áll, de eljön egy pont, amikor már nem fogod tovább bírni, és nem azért mert gyenge vagy, vagy mert az egód által szenvedélybeteg lettél az örökös mámor hajszolásától, hanem mert Isten ilyennek teremtette az Embert, akinek Teljességében megélt Életébe beletartozik a párosság misztériuma is. Magyarul a Szerelmet nem lehet kitépni a Lelkedből, és hosszú távon a tudatalattidba visszatuszkolni erővel, mert akkor annál nagyobb erővel és intenzitással fog a felszínre törni, és végül irányítani fogja minden gondolatodat és érzésedet.
Ez alól csak úgy tudsz felszabadulni, hogy ha Megéled a Szerelmet, méghozzá minden agyaláson és plátói Szerelmen túl, mert ennek az Anyag fizikaiságában is meg kell történnie, amikor is minden sejtedben érzed a másikat, a bőröd minden pórusában. Sokan legyintenek erre, mert azt gondolják ez alacsony rendű és nem olyan magasztos, pedig Isten nem véletlenül adott nekünk Testet.
Aki ilyen állapotban van, annak végtelen sok oka lehet, például nem tud feltétlen bízni a másikban, és odaadni magát a Szerelmese ölelésébe, mert fél, hogy talán a másik nem csak a testét fogja birtokolni, hanem a lelkét is, és ezen illúziójából fakadóan inkább meg se próbálja, és a távolból sóvárog tovább. Aztán lehet hogy még sérült a Lelke és Szíve, mert annyit és akkorákat csalódott a szerelemben, hogy annak idő kell, mire begyógyulnak ezek a sebek, és újra közel meri engedni feltétlen bizalommal a másik nemet. Vagy talán a saját testével vannak gondjai, mert még nem szeretett bele, és nem fogadta el azt, amit a Teste nyújthatna neki az örömben és eksztázisban, és talán még az ördög művének is tekintheti a test vágyait, amelyek folyamatos kísértésként vadásznak a lelkére, hogy a rabjukká tegyék maguknak, eldobva magától így a felemelkedés lehetőségét.
Pedig a rabság pontosan ez, eldobni magunktól az örömöt és eksztázist, és megtagadni magunktól azt, hogy ne csak a Lelkeink kapcsolódjanak szirup szerelemben, amely valóban kielégítő is lehet, hanem ezt mind átültessük a Test szintjére is, egészen a legmélyebb szinte állati ösztöneinkig, amelyeket így végül lehetőségünk lesz átlényegíteni és a magasabb csakrákba felhúzni, kitörve ezzel az anyag rabságából. Mert így már nem rabság, hanem Szabadság kívül és belül.

Gabryel

nevtelen.png