A Nőiség forrása: az Élet forrása
A Nőben rejtőző belső és külső szépség, amelyet meg akar élni minden nő, mert ezért született a Földre. A párjában a férfiban is ott rejtőzik ez a szépség, mint a saját női énjében és Yin energiájában, amelyet nem elrejteni kell, hanem használni és büszkének lenni rá; hogy férfiként több vagy egy igás lónál, aki csak végrehajtja a neki adott feladatot.
A nők az idők során, elmebeteg és sötét korszakokat átélve küzdöttek önmagukért, hogy a saját nőiségüket és életük értelmét megtalálják, dacolva a férfi társadalom gyakori érzéketlenségével és állandó kifelé fordulásával. Ebben a harcban valóban is elveszítették önnön lényegüket, amitől nő egy nő, mert mindezt álarc mögé kellett rejteniük, elásni nagyon mélyre, de soha nem tudták feledni az Istennő bennük rejtőző magját. Mert a nő az élet magja, az életet adó csíra és szépség, és a férfi féltékenységében alázta meg őket, féltve saját hatalmát és mindenhez való jogát. Pedig ott volt, és most is van a lehetőség kiegészülni egymással, azáltal hogy mindenki a maga képességeit és nemiségét megéli maximálisan, hogy kerek egészet alkossanak együtt.
Korokon át tart(ott) ez az üldözés, a nők hatalmának és erejének kiszipolyozására és megalázására, amire a nők válaszul nem csak elrejtették az Istennőt magukban, megalázva a nőiség minden misztériumát a lényükben, hanem saját fegyvereket gyártottak a manipuláció és fekete mágia eszközeinek segítségével. Ez sokszor nyerőnek is bizonyult a férfiak durvaságával és száraz logikájával szemben, de mégis csak vesztesek maradtak, hiszen ez védekezés és menekülés volt a férfiakban is mélyen megbúvó szeretet és szerelem elől, és persze a saját nőiségük kifejezésének katarzisa elől.
Számtalan módja volt és van a nőiségünk megalázásának, egészen a hírnév és hamis csillogás hajszolásától kezdve, egészen a teljesítményfokozás férfiakat is megalázó keserédes öröméig. Mert hiába is alázod meg férfi társaidat a máglyán elégetve; azért csinálod mert vágysz ő rá, mert nem tudod elviselni hogy a szerelmedet visszautasította, sőt mindezen finomságok elfojtására és eldobására is kényszerített. Tehát érthető a nők már jól ismert bosszúvágya, amelynek mély és sötét múltja van, és a harc egy bizonyos szintig nem elkerülhető a részükről, de utána jön a még nehezebb feladat: kiengesztelődni önmagukkal és a férfival, amelyre csak a NŐ képes. Ha ez sikerül, akkor a Nő újra kivirágzik és megmutatja magát az álarcok mögül, méghozzá még fényesebben és csillogóbban mint valaha.
Mert ez a Nő útja: az élet legsötétebb bugyraiban élni, mindezt magukba fogadni és elégni benne, hogy aztán minden elnyomást és érzéketlenséget mégis átölelve és felolvasztva, kiengesztelődjenek önmagukkal és a férfival. Erre csak a Nő szeretete és szerelme képes.
Gabryel
