~
Újra találkozni Önmagaddal
Misztikus találkozás volt Önmagunkkal, amikor egymás szemébe néztünk, és megláttuk egymás lelkét, amely már nem volt külön választható, hiszen mindig is Egyek voltunk a Szerelemben.
Valaha osztatlan Egységünkben pihentünk, a legnagyobb Szeretetben és Eggyé olvadásban. De egyszer csak elkapott minket a vágy és az Isteni szikra egy hosszú Utazásra, melyben külön utakon indultunk el, hogy felfedezhessük kik is Vagyunk valójában Egyedül, és rátaláljunk a Másikra Önmagunkban, hogy aztán megtörténhessen a fizikai Találkozás eksztázisa és elkerülhetetlensége, hiszen egyszer találkoznod kell Önmagaddal, egyszer szembe fog jönni az, akire Lelked vágyik, hogy Együtt alkossatok egy Egészet, és végtelen magasságokba emelkedjetek a Szerelem által.
Hosszú út vezetett el idáig, amíg megtaláltuk Önmagunkat, amíg felfedeztük Igaz vágyainkat, és elkezdtünk haladni ezek mentén megalkuvás nélkül, amikor a Szív erősebb volt a világnál, és csak egy Cél lebegett előttünk, hogy újra Egyek legyünk a Szerelemben. Soha nem kellett feladnunk ezért semmit, csak azt hogy nem sikerülhet Nekünk, hogy az ego legyőzheti a Lelket, és hogy a Szerelem csak egy sóvárgás a Lehetetlen után.
De tudtuk, Éreztük hogy a Szívnek nincs lehetetlen, mert amit egyszer megálmodott magának, az fogja onnantól kezdve éltetni Minden Pillanatban, és a dobogása arra vezet téged, amerre az Álmod van. Tudtuk hogy csak követnünk kell ezt az Ismerős dallamot, amely nagyon mélyről jött, de mi lehatoltunk az árnyékokon túlra is, és legyőztük önmagunkat, hogy valami sokkal nagyobbat találjunk általa, és azok MI voltunk.
Minden egyes lépéssel közelebb kerültünk Önmagunkhoz és a Másikhoz, bár a világ számtalan kísértést és illúzió akadályt gördített elénk, de ezt soha nem használtuk kifogásként, hanem inkább ugródeszkaként, hogy végre elrugaszkodjunk az ego szűkös és érzéstelen talajáról, és belecsobbanjunk a Szív Óceánjába, ahol az egoista vágyak és gondolatok megfulladnak, és átadják helyüket a Szerelemnek.
És amint megláttuk Önmagunkat a másikban, és kattant a Szív lakatja, minden spontánná és természetessé vált, mintha már régóta ismernénk egymást, mintha Lelkeink régóta beszélgetnének egymással, talán Öröktől fogva.
Gabryel
~
