Olyan zenét hallgass, amit maximális hangerőn is hallgatnál
Már most is az vagy aki lenne szeretnél, hiszen akkor nem vágynál rá. Nem törne rád mérhetetlen vágy az önmegvalósításra, ha egy kis szikrája is ne lenne benned, hogy hívogat az Isteni természeted. Mert ez az egy kötelességed itt a Földön, hogy felnőj önnön nagyságodhoz és Isteni természetedhez, minden karmán és sötét felhőn átnézve, legyőzve az egód gerjesztette félelmeket és kifogásokat, beléd ültetett programokat.
Ha már Vágysz az jó jel, akkor már elindultál, mert a szenvedély hogy önmagaddá válj, ez vonzza magához a lehetőségeket és tetteket, amelyekkel aztán megvalósíthatsz bármit, ami a legmagasabb rezgésű létedről szól. Mert ezt a lécet mindig feljebb kell emelni, sőt ennek kell lennie az első lépcsőnek, hogy meghatározzuk azt a magasztos és Isteni ideált, ahová el szeretnénk érni: vagyis akik már most is vagyunk, hiszen vágyunk rá, tehát Bennünk Van.
Erre nem lehet felkészülni, nem lehet tervezgetni és túl agyalni az életet, mert akkor minden vonatról lekésünk; hiszen maga a felvetés is abszurd, hogy az önmagam megélése és megvalósítása helyett tervezgetek, agyalok és a számító egómmal húzom az időt, hogy milyen szép is lesz az álom életem, amikor igazán önmagam lehetek majd, de addig is szenvedek, mert szenvednem kell, ezt írta elő a társadalom és a karmám…
Ezek mind programozások, amelyeket sok életen át gyűjtöttünk és erősítettünk meg, és ezért tudjuk nehezen elengedni ezeket, mert azt hisszük ez a sorsunk és végzetünk. De hálaég van megoldás, ahogy mindenre van, vagyis ezeket a mintákat is felül tudjuk írni, ahogy én is felülírtam sok millió életem hamis énjét és motivációját, és még legalább ennyi vár rám. De eközben egyre inkább szabaddá válok, és közelítek ahhoz az Isteni ideálhoz, amely mindig is bennem volt, hiszen vágyom rá; tehát Bennem Van. Elindultam valahonnan, aztán egy ponton megláttam a Célt, a legmagasabb rezgésű létezésemet, és mindegy mi történik velem a rajt és a cél között, mert tudom hogy el fogok jutni oda; és az hogy ennek tudatában vagyok és erősítem magamban, az sok millió olyan élettől és karmikus tapasztalástól oldoz fel, amelyben csak céltalanul és feszültséggel a szívemben élnék. Bármi is történt velem az életben, mindig ezek vezettek előre, ettől tudtam előre lépni és érdemben fejlődni, hogy vállaltam aki vagyok, és akivé válni fogok.
Ez olyan mint a zenehallgatás, és mi mindig azt hallgatjuk amit nem akarunk, és végül halkítjuk le a zenét teljesen, megfojtva és elszorítva egész életünket is. A különbség az, hogy amikor számodra jó zenét hallgatsz, ami a szívednek szól; azt mindig egyre hangosabbra veszed, szinte max hangerőn szól, de te csak táncolsz, és éled azt aki vagy.
Gabryel
