Csak Egy szerepet osztottak mindenkinek
Találd meg a helyedet az életben, azt a szerepet és külön bejáratú univerzumot, amely csak te számodra van fenn tartva, és akkor többé nem fogsz vágyni senki életére, nem akarsz többi senkit másolni, vagy akár kiszorítani valakit a pozíciójából, erőszakkal átvenni a másik szerepét.
Ha megtalálod a saját szerepedet az életedben, bármi is legyen az, akkor a konfliktusaid hirtelen megcsappannak, hiszen senki helyét nem akarod átvenni, senki helyett nem akarsz küzdeni és áldozatokat vállalni, viszont a saját szerepedet annál inkább éled, elfogadod magad úgy ahogy vagy, és hogy Itt és Most az a legtöbb amit tehetsz, hogy önmagad vagy, és arra figyelsz ami Belőled árad szét a világban.
És egyszer csak azt fogod megtapasztalni, hogy békén hagy mindenki, mert érzik a többiek, érzik az Istenek, hogy megtaláltad önmagad sorsát, a saját képességeidet, és ez a legtöbb amit tehetsz. Senki útját nem akarod keresztezni többé, sem direkt, sem azért mert öntudatlanul cselekszel a vak világba, tudatos döntések nélkül, minden falnak és embernek neki menve.
Az ego ezt persze nem hagyja annyiban, mert ő szeret harcolni és energiavámpír vitákba belemenni, ezáltal táplálja saját magát, a lelkedet pedig a háttérbe szorítja. Azért van sok hamis vágy az emberben, mert soha senki nem tanított meg hogyan légy önmagad, követve Isteni sorsod fonalát, ehelyett már nagyon fiatalon arra nevel a környezeted, hogyan légy jobb és szebb másoknál, hogyan győzz le kegyetlenül másokat, hogyan tudsz a társadalom szerint példamutató életet élő emblematikus figurák helyébe lépni, és az ő sorsukat élni. De eközben soha nem tudsz önmagadra figyelni, a benned élő Isteni magra, amely szárba szökkenni kíván minden pillanatban.
És így hasad meg az ember személyisége, mert mindig valaki más életét akarja élni, és ha netán nem menne az egyik átvett szerep, gyorsan találunk helyette egy másikat, egy másik hamis személyiséget és antisorsot. Pedig csak egy kötelességed van, hogy azt éld Aki Vagy, mert ez a Teremtő akarata, és persze a tiéd is, hogy ha végre lefejtenéd magadról a sok kényszeres megfelelést a külvilágnak.
Így is tehetsz jót másokkal, hozhatsz áldozatokat másokért, bármekkorát, de csak ha a szíved visz rá, mert Isteni jelet kaptál a lelkeden keresztül, hogy most valamit meg kell tenned, minden körülménytől függetlenül. És lassan önvalód ki fog virágozni, és helyet kér magának a külvilágban is. Ez a legtöbb amit elérhetsz.
Gabryel
