Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

Az élet egy tükör, a legpontosabb és leghitelesebb, mert pontosan azt kapod amit adtál, és pontosan olyanná leszel, mint amilyen valóban lenni akarsz, de persze bármikor irányt válthatunk, ha csak picikét is.
Az eper nem érzi saját édességét, mégis édes, a rózsa nem érzi saját illatát, mégis ontja magából a szerelem illatát, és egy szívből jövő cselekedet sem több, mint a Lélek megnyilvánulása az Itt és Mostban, minden fajta ego és kérkedés nélkül, hiszen csak addig maradhat tiszta és szívből jövő. Az önmagát és másokat is bántó ember nem érzi saját romboló attitűdjét, mert neki ez a programja, és nem tud más lehetőségről, de miután kifuttatta ezt a mintát, már lehetősége van mást választani, és a Fény útja mellett dönteni, de persze továbbra is dönthet a rombolás mellett, ha még ehhez húz az egója, ez a szabad akarat.
Az életet felelőssé tenni olyan, mintha a tükröt szidalmaznánk, pedig ebben a tükörben tudjuk jól kinek az arca és döntései tükröződnek, a mi Arcunk. Tehát ha belerúgsz idegedbe az ajtóba, akkor önmagadba rúgsz, ha beleütsz a falba, a te kezed fog fájni, ha pedig másokon töltjük ki elégedetlenségünket, az úgyszintén minket fog felemészteni, hiszen mi vagyunk elégedetlenek és képtelenek a változásra, és ezen még az sem segít, ha másokat is ugyanabban a helyzetben látunk, mint amiben mi vagyunk, mert a te hátizsákod mindig a tiéd marad, amíg le nem rakod.
Másoktól várni a feloldozást olyan, mintha arra kérnéd a barátodat hogy lélegezzen helyetted, mert te már beleuntál és fárasztó, és persze tudjuk mi lesz ennek a vége. Tehát senki sem oldozhat fel téged gyarlóságaid és tévedéseid alól, csak te Saját Magadat, amihez persze számtalan segítség és tanács a rendelkezésedre áll, de a Lélek Kapuján mindenki egyedül lép be, ahogy megvilágosodni is csak Egyedül lehet, Egységben Önmagaddal és az Univerzummal.
Ha nem tetszik a programod amit futtatsz már életek óta, akkor válassz másikat, mert egyszer úgyis minden kör bezárul, és választanod kell egy másik játszóteret a végtelen alternatíva közül, és csak a Lelked és szíved rezgésén múlik mit fogsz választani. Ezért kell a folyamatos fejlődés és Lelkünk pallérozása, mert az egóban dagonyázó létező soha nem fogja megérteni a Lélekből élőt egyik pillanatról a másikra, és félre fogja érteni az élet egyértelmű jelzéseit is, amíg minden lépcsőfokot be nem jár, és el nem sajátítja teljes magabiztossággal a Lélek birodalmában való eligazodást, ahol Új távlatok és célok ébrednek.

Gabryel

fantasy_art_103.jpg