Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabadságra születtem

A Szabadságot nem lehet tanulni, erőltetni vagy kikényszeríteni, illetve az éveken át tartó kis harcaid sem igazán fognak kielégülést adni számodra, és megérteni a szabadság lényegét; megélni azt, amikor tényleg benne élsz.
Mert ez a lényed legmélyéről ered, a legmélyebb ösztönöd emberként, amely irányít és mindig tűzbe hoz. Nem tudsz rajta agyalni és nem is kell, ahogy a madár sem tud gondolkodni a repülésről, hiszen akkor azonnal lezuhanna; egyszerűen csak csinálja amire született, és soha nem kérdőjelezi meg magában, hogy bárki is eltudná venni tőle ezt a veleszületett képességét.
A történelmünk is példa erre, hiszen a világi nagy hatalmak számtalanszor próbálták ezt elvenni tőlünk; a szabadság utolsó szikráját is, és valahogy soha sem sikerült ez nekik végleg, soha nem tudtak azzá tenni minket, amik nem vagyunk: rabláncaikban vergődő bábuk, akiket gombnyomásra lehet irányítani. Mert valahogy soha nem tudtuk elfeledni a szabadság örök ideáját, soha nem tudtuk kitépni ezt a lényünkből, még akkor sem, ha ez néha sokkal fájdalommentesebb és látszólag kevesebb konfliktussal is járt volna a külvilággal.
De mind hiába, mert az ember így van összerakva, foggal-körömmel harcol a szabadságáért, akkor is ha elveszti mások szimpátiáját, akkor is ha kiveti a társadalom, és akkor is ha ez marad számára az utolsó emberi érték, amibe kapaszkodhat. A szabadságát mindig megtartja magának az ember, és ez így van jól.
Hiszen csak gondold végig, ha mások mondanák meg egy hétig, vagy akár csak egy napig: kit szeress, hogyan érezz, hogyan gondolkozz, és milyen ételeket ehetsz stb. Nem tudnád egy óráig sem tétlenül ezt elfogadni, anélkül hogy ne lázadna fel a lelked, hogy ne juttatnád érvényre a saját akaratodat; hiszen ezek tesznek emberré. Többé nem lehet vágóhídra terelni téged birkaként, akár észrevétlenül.
Az agyalást hagyd el, illetve szerepeket sem kell játszanod feltétlenül, sem manipulálnod másokat hogy szabad lehess, csak légy teljesen természetes, és tedd amit a lelked szeretne. Aggódni is értelmetlen, hiszen soha nem tudod elveszíteni azt, ami mindig is a tiéd volt, csak emlékezz erősen, hogy mi van a lelkedben, emlékezz arra a jelre, amitől a szíved igazán verni kezd; a szabadság hívó jelére.
Szilárdítsd meg az egyéniséged, de ne merevvé vagy makaccsá, hanem természetessé, elvárásoktól és a külvilág hatásaitól mentesen. Akkor is hogy ha ezek hatnak rád, mert hatni fognak, viszont az már rajtad áll, mivé válsz eközben. Hiszen minden lehetőséget megkapunk az élettől; minden olyan szellemi értéket és tárgyi eszközt, amelyekkel önazonossá válhatunk, csak érte kell nyúlnunk, néha pedig harcolnunk.

Gabryel

blog.png