Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minden Sorsot és utat tisztelni kell, mert a Teremtő hívta életre

Mindegy kinek van Igaza, végső soron teljesen mindegy, mert nem az a lényeg hogy valakinek az Igazsága erősebb legyen a másikénál, és végül megnyerjünk illúzió harcokat és meccseket, hiszen mindenki más és egyéni úton jut el a Forráshoz és Boldogsághoz, ezért nincsen helye a vitának, hogy te miért látod az eget kéknek, valaki pedig lilának.
Aki magasabb rezgésen éli életét, az többet lát a valóságból és annak végtelen mélységéből, ezért nem tud ugyanúgy tekinteni a világra, mint aki az ego mókuskerekében éli napjait, és minden harcot és korlátozást valóságosnak Hisz, és nem lát túl a saját maga alkotta kerítésen és korlátokon. Talán még nem áll készen rá, vagy egyenesen nem is akar kijönni az ellentétek vonzásából, és még keresi a középpontot, amelyben minden harc és ellentét elsimul, és átadja a helyét az Egység Örökkévalóságának.
Tény, hogy a rezgés különbségek más látást adnak a világra, de van ami még ennél is fontosabb felismerés, hogy ez mind így van Jól, és el kell fogadni aki az ego világát választja jelen állapotában, és azt a létezőt is el kell fogadni, aki emelkedni akar, és nem akar középkori módon tekinteni a világra és annak jövőjére. Mindenki a maga tempójában emeli a rezgését, mivel mindenkinek egyéni a sorsa, és nem lehet semmit siettetni. A megoldás kulcsa az, hogy a két különböző világ és rezgés képes az Együtt létezésre, vagyis az ego szűkös keretei közé szorult ember tanulhat a már felszabadultabb társaitól, és tágulhat azáltal, hogy erőt és bátorságot merít a szárnyaikat már kibontott emberektől és létezőktől, és a saját életük példázatával Hiteles tanácsokat adhatnak az eltévelyedett társaiknak. Azok, akik pedig valamelyest kibontották már szárnyaikat, ők feltétel nélküli elfogadást kell hogy gyakoroljanak az anyagba ragadt társaik felé, mert azzal, hogy ítélkezünk az emberek felett a gyarlóságaik miatt, még ha igazunk is van, azzal nem segítünk senkinek, mert a földön fekvő társunk még inkább önbizalmát veszti, a szárnyait kibontott létező pedig a spirituális ego csapdájába kerül, és végül a szárnyait is elfogja veszíteni értelemszerűen, mert a Hatalom és Tudás soha nem önmagáért való, hogy magunkat mások fölé emeljük és harácsoljunk, hanem hogy azt lépcsőként használjuk saját rezgésünk emeléséhez, és hogy ugyanebben segítsünk az ember társainknak is, hogy legyen előttük egy olyan Tiszta Tanító, aki lefekteti a Fényhez vezető Utat ő értük, és aki akar, rá lép erre az útra, aki pedig nem, az is rendben van, mert szabadságodban áll bármilyen döntésre, ez minden ember kiváltsága a Teremtőtől.
Van egy másik eset is, ami a látásmódok különbözőségét adja, ez pedig egyszerűen az, hogy bár Ugyanabból a Forrásból indultunk útnak, de ahogy kiváltunk az egyetemes Egyből, mindenki kapott egy Egyéni sorsot és alkatot, amely csak rá jellemző az Univerzumban, és ekképp a Forráshoz vissza vezető út is különböző mindenkinél, ha tetszik, ha nem. Vitának itt sincs helye láthatod, mert Minden Út jó, és Mindenki úgy jó, ahogy van.

Gabryel

nevtelen.png