Senki helyett sem élhetsz
Már csak önmagadnak kell hogy megfelelj.
Szörnyű ezt hallani, mert annyi éhes száj és üres szív várna még rád, hogy nincs lelked feladni önmagad szétosztását. A kérdés már csak az, hogy vajon téged ki fog megetetni, és ki fogja szívedet az életbe lehelni.
A világ megoszt téged, és feldarabol apró részekre, hogy esélyed se legyen Teljessé válni, de ha ezt még megspékeled azzal is, hogy önként szórod szét magad mindenfelé, akkor később abból fog állni az életed, hogy hogyan szedegesd össze a letört lélek részeidet.
A Teljességhez energia kell, és hogy valóban Teljesnek érezd magad, tehát nem fél embernek, aki az ikerlángjáért kaparja a földet, és Teréz Anyának sem kell lenned, mert ezek csak szerepek, amelyeket az ego magára ölt, hogy valakinek hihesse magát, miközben te egyik sem vagy ezek közül. Te minden szerepen és gondolaton túl létezel, mert Igaz Önvalódnak nem kell külső bizonyíték, hogy tudjon saját létezéséről, és köszöni szépen jól van mint mindig, és ezt sem kell bizonygatnod senkinek.
Ne érdekeljen senki problémája és szorult helyzete, amíg a sajátodat nem oldottad meg, mert senki helyett sem élhetsz, és helyetted sem fog senki élni és kiteljesedni. Úgy nem lehet segíteni, hogy közben nyűglődsz, és bűntudatod van önmagad elhanyagolása miatt, mert ekkor csak több kárt okozol, mint amennyit építesz. Mindenki oldja a maga karmáját, és éli a sorsát, és ez így van jól, bármilyen életet is választott magának az ember, és te csak járj nyitott Szívvel, és fogadd magadba ezt a sokszínűséget, viszont nem kell elveszned ebben a zsúfoltságban, hanem hagyd meg magad annak, Aki Valójában Vagy. Mindig légy az, aki Vagy.
Gabryel
