Menj elébe a problémáknak
Félni a félelemtől, olyan mint elkerülni az elkerülhetetlent, mert előbb-utóbb találkoznod kell mindennel ami Benned van, és a felszínre kell hoznod minden Lélek sebet és mélyre temetett szív fájdalmat, különben le fognak húzni a mélybe ezek a tartalmak, és miután lesüllyedtél a saját poklod tüzes tengerének a fenekére, kezdhetsz mindent előröl. Talán elveszíted az életedet is, vagy csak egy betegség és az örökös depresszió árnyékában éled az életed. Viszont ezek csak a mellékhatásai annak, hogy el akarod kerülni a lelkeddel való szembenézést, és ő így jelez vissza feléd, hogy Érezz belül, és ezzel párhuzamosan cselekedj kívül is, különben magukkal fognak rántani a félelem és a fájdalom illúziói, mert hogy valóban csak te élteted ezeket a fájdalom köröket, mert hiszel bennük, és nem akarsz átlátni rajtuk, és ezáltal észre venni az Igaz Álmaidat és a Lelkedet.
Nem, nem kell megvárni amíg összeomlik minden körülötted, és hagyni hogy a sors kényszerítő ereje végezze el azt, amit neked kellene, és aztán kezdeni mindent a nulláról. Bár léteznek bizonyos lelki tartalmak és karmák is, amelyek igénylik életed lenullázását, hogy tiszta alapokkal és megújult erővel kezdhess Új életet, viszont ebben az esetben ezt Érezni is fogod Belül, kivéve ha nem dugod újra a fejed a homokba, és várod meg ismételten, hogy a Sorsod tisztító tűzvihara rombolja le a hamis életedet, amely ez esetben igen csak fájdalmas lehet, mivel váratlanul ér, mert egyszerűen nem akarsz elébe menni ezen eseményeknek, és saját magadtól leépíteni azt, ami hamis benned, és átfényesíteni mindent, ami még árnyék benned. A csináld magad módszere még motiváló is lehet, mert vállalod a felelősséget mindenért, ami benned van, és így szabad maradhatsz, és együttműködve a felsőbb éneddel irányíthatod a sorsodat, különben csak rángatni fog az élet, mint az őszi szél a hulló faleveleket.
Na de térjünk vissza ahhoz, amikor még minden lehetséges, és nem kell vészharangokat kongatni. A lényeg, hogy az Életet tápláld mindig magadban, és miközben felhozod a lelki blokkjaid, ugyanúgy adj helyet az Örömeidnek is. Sőt igazából semmit és senkit sem kell elveszítened ahhoz, hogy feloldozd magadat a tévedéseid és mulasztásaid alól, hiszen ez egy Belső munka elsősorban, és a külvilágnak ehhez nem sok köze van, ők elég ha csak azt látják, hogy már jól vagy, és a Lelked békéje a helyére került.
Ilyenkor talán azt érezheted, hogy két külön világban élsz egyszerre, a Belső és a külső térben, és ha ez a belső szépen gyógyul és tisztul a hamis ideáktól, akkor a külvilágod is erre fog reagálni, és bőséget teremtesz életedben. Ha viszont elhanyagolod a Belsőt, és figyelmen kívül hagyod a jelzéseit, akkor a külvilágod veszteségei elkerülhetetlenek, mert az élet Mindig a legjobbat akarja neked, és ha ehhez az kell, hogy néha kihúzza a széket alólad, sosem fog késlekedni vele.
Eljön majd egy pont, amikor a Belső és Külső össze fog érni Benned, tehát a Külvilágod és a Belsőd is párhuzamosan Teljessé válik.
Gabryel
