Hiába nyomod el a vágyaidat, attól azok nem szűnnek meg
Az Igazi Élethez szabadság kell, a szabadsághoz pedig felelősség vállalás, hogy tetteidért csak te vagy a felelős, és az összes képzelt ellenség és háború is csak Benned zajlik, néha anélkül, hogy egyáltalán tudnál róla, mert nem vagy éber és tudatos a bensődre és a lelked sugallataira.
A szenvedélyek és vágyak elkerülésétől még nem éred el a szabadságot, hiszen pontosan azért tartanak fogságban, mert nem akarod megélni őket, és kitalálsz nevetséges érveket arra, hogy neked mit szabad, és mit nem szabad, hivatkozva akár vallási hagyományokra vagy szülői intelmekre. A vágyak nyomulnak előre folyamatosan, hogy életté tehesd őket, és csak ezután fognak elengedni, és megadni számodra a legnagyobb szabadságot, amit a Létezés csak adhat. A meneküléssel csak ideig-óráig lehetsz szabad, és lehet hogy ügyes manőverekkel mindig kitérsz a Szerelem érkezése elől, de előbb-utóbb elkap az Érzés és fejest kell ugranod az óceánba, különben megrekedsz a fejlődésedben, és bár lehet hogy logikai készségeid és a fejben számolás jól mennek, de érzelmileg analfabéta maradsz, és így soha nem tudod meg mi rejtőzik a világon túl, a megismerhetőn túl, hogy mi az a végtelen energiaforrás, amelyből újjászületünk minden nap, és amely örökkévalóságánál fogva megismerhetetlen. Viszont ez a szüntelen kutatás és felfedezés adja a holnap tüzét és az Élet Vágyát, hogy mindig van tovább.
Vannak kötelékek, amelyeket valóban le kell választani magadról, de azokat Érzed is belül, és gondolkodás nélkül finoman el kell vágnod őket, amolyan elengedő szeretettel, annak tudatában, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Az elengedés nem azt jelenti, hogy azért még hátra hagysz csonkokat és szabadon lógó kötél darabkákat, amelyeken át visszakapaszkodhat a másik az Életedbe, hanem szépen el is varrod a szálakat, és semmilyen felületet sem hagysz a romboló kapcsolódásoknak, hogy azok kialakulhassanak. Itt is a tapasztalás visz előre, vagyis úgy nem lehet elvágni egy kapcsolódást, hogy nem merültél bele igazán, és nem ismerted fel a tanítását és értelmét. Ez a mély alámerülés a tapasztalásba történhet akár szellemi és lelki szinten is, tehát nem kell feltétlenül fizikai kölcsönhatás ahhoz, hogy felismerd kivel van dolgod, és hogy milyen jövője lehet a kapcsolódásotoknak.
A legnagyobb Szabadság az maga a Szerelem megélése, mert már nem akarod elkerülni és a tudatalatti pincéjébe dobni ezen vágyaidat, hanem a felszínre hozod őket bátran, és olyan intenzíven kezded élni a Szerelmet, mint ahogyan legelőször előtört a Lelkedből vágy formájában. Ekkor már csak szárnyalsz, a legnagyobb szabadságban és önfeledtségben.
Ha jól csinálod, a Szerelem is el fog engedni, de nem úgy, hogy a lelkedből is kihal, hanem csak a lehúzó világi aspektusai fognak lehullani rólad, amelyek csak lázat adnak de nyugalmat nem, amelyek csak vonzásokat és taszításokat szülnek, de Egységet és a Teremtővel való egyesülést nem. Pedig ezek mind Rád várnak, csak vállald be és ugorj.
Gabryel
