Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Engedd szabadon a Fényedet, engedd el a kényszereket

Ne aggódj ha néha túl sok a teher, ha eleged van a megfelelésből és állandóan Isten szolgáját játszani. Ezek természetes érzések, hiszen ember vagy és nem robot, akinek szüksége van a belé táplált feladatok mellett örömre és lazaságra is, a spontán létezés gyermeki kalandjára.
Talán ha megengeded mindkettőt magadnak, és miért ne tennéd, akkor kialakul egy egyensúlyi állapot, amelyben könnyedén áramolsz a feladataiddal, és nem esel bele semmilyen kényszeres viselkedésbe.
Az ego persze nem hagyja ezt annyiban, és megkérdőjelezi miért akarsz te szabad lenni, hogy gondolod hogy magára hagyod a sok szenvedőt és energiavámpírt. A lelkedet ez persze nem érdekli, és tovább folytatja a felszabadításodat, mindenféle megalkuvás és időhúzás nélkül, de csak ha hagyod és engeded neki hogy végezze a dolgát, mert ezenkívül semmi más dolgod nincs, csak annak lenni aki vagy.
Ne feledd, hogy bármilyen kényszeres feladatok és küldetések kötelékeibe is tekeredtél, amelyekben igazi öröm és motiváció nélkül tengődsz, a kötél végén még is csak te vagy, és Te irányítod az egész játékot. Mert ha elengeded ezeket a mintákat és hamis életet, akkor senki nem tud mit csinálni veled, hiszen a diktátor és fogva tartó is csak addig tud rángatni, amíg kötelékben vagytok, de amint rántasz egyet ezen a köteléken, vagy akár elengeded, elvágod stb. Akkor már nincs kit rángatni a kötél végén. És persze ez az egész belül történik, illetve a fejedben.
Kényszerek nélkül is tudod szolgálni az emberiséget, hiszen egy kalitkából amúgy sem könnyű ezt megtenni, de ha az oroszlán végre kijön onnan, aki benned lakozik, akkor sokkal többet tud adni másoknak, és végre te is szabaddá válsz. Az ember végül mindezeket meglépi élete, vagy életei során, hiszen a lélek végül mindig magával sodor, mert ez az Isteni sorsod, hogy ez így legyen.
Tehát bármi is fáj, te kérted ezt magadnak, te vállaltad el ezeket a mintákat, hogy a léted által átfényesítsd és megváltsd őket, és ezeket meg is kell tenned, minden más minta nem a tiéd, hanem külső hatások és kényszerek, amelyeket valamiért bevonzottál, és most le kell ráznod ezeket magadról, különben felzabálnak.
Ehhez kell egy belső stabil középpont, és a saját Fényednek tudatában kell lenned, amely minden helyzetben világít és szikrázik, különben igen hamar a mocsárban fogsz fulladozni, és tőled idegen minták után
kapkodsz hogy húzzanak ki a trutyiból, de csak lejjebb húznak.
Légy Fény a fényben, és csak a benned lakozó teljességre figyelj, minden más nem te vagy, csak egy álom volt, hogy most felébredhess.

Gabryel

image823.png