Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak az ego szereti húzni az időt

Nem elég csak beszélni a problémákról, feltárni és ízekre szedni őket, mert a kórképpel önmagában még nem sokra megy az ember, ha utána nem cselekszik, és nem lép a tettek mezejére.
Ráadásul minél többet dagonyázol a problémáid okainak megfejtésében, annál inkább elmegy az élet melletted, és azok a lehetőségek is, amelyek Itt és Most a rendelkezésedre állnak. Az ego szereti ha a bajaidon agyalsz szüntelen, mert ilyenkor benne tart a gondolataidban, és abban a kitalált szenvedés mintában is, amelyet megteremtettél magadnak. Most már jól tudjuk azt is, hogy ugyanazon a szinten nem lehet megoldani problémákat, mint amilyen rezgésen azokat létrehoztuk, vagyis a változás mezejére kell lépnünk mindenképp, ha bármilyen fellendülést vagy előrelépést szeretnénk az életünkben.
Kár beszélni egy problémáról egynél többször, mert a végén tényleg elhiszed, hogy az úgy van, és neked nem osztottak az Égiek megoldásokat és válaszokat. Az ego nem szereti a valódi válaszokat, és főleg a tetteket nem, mert akkor ő megszűnik létezni, hiszen látja Lelked erejét és döntésképességét, és ezzel nem tud mit kezdeni. Szóval csak addig agyalj, amíg át nem látod a helyeztet amiben vagy, utána töltsd be elmédbe a kívánt célt a probléma helyére, és aztán teljes gőzzel előre, ami a csövön kifér, és persze mindezt egy megváltozott attitűddel tedd, és ne azzal a rezgéssel, mint amellyel a rémképeidet létrehoztad.
Egyik sokat járatott téma a Szív és az elme egyensúlya, hogy mikor kell ép ésszel a földön maradnunk, és mikor kell átadni magunkat a Szív őrületének. Nem hiszem hogy külön kellene választanunk a két megélést, hanem párhuzamosan élni egy Fénylő Intellektust, és közben Teli Szívvel élni a Pillanatot is, amit Éppen a Sors hoz. Gyakori kórkép, hogy az elmében ragadunk, és igazából a Szív misztériumait is csak gondolatban játszuk le.
Itt is ugyanaz a megoldás, vagyis hogy az elme szintjéről nem tudsz elrugaszkodni a Szív irányába, és belakni Lelked minden zugát. Itt jön az, hogy kikapcsolod az elméd, és csak hagyod hogy mindent elmosson a Lelked áradata, amennyire azt képes vagy jelenleg átélni. A Szívhez csak a szíven keresztül juthatsz el, az elmén keresztül többnyire csak az elméhez.

Gabryel

nevtelen.png