Bolondok aranya
Hordhatod fejeden a képzeletbeli koronát, talán lehettek ilyen és hasonló előző életeid, vagy ebben az életben szívott magába a láthatatlan trónszék, amely mint tudjuk nem elmozdíthatatlan.
Hiszen amiben nincs szív, azt hiába őrzi az ember minden eszközzel, és hiába csillognak rajtad a felsőbbrendűség viccesnek mondható álarcai és maskarái, csak addig tudod ezeket megtartani, amíg találsz ehhez elég vakon járó embert, akik hozzád hasonlóan elvesztették a kapcsolatot a lelkükkel, és most az illúzió hatalom és tekintély megtartásában, illetve szolgálásában keresik a szívük megváltását, és lelki békéjük csendjét.
Ne aggódj ha ebben az állapotban vergődsz, csak nyisd ki a szíved végre, és szabadítsd fel magad a soha nem létező királyságodból, és merülj végre a létezés végtelen kalandjában, mert ezek adják életed savát borsát, amikor félre dobsz minden ítélkezést mások felett, és magadat sem sorolod be sehova, hanem csak Létezel áramlóan, amerre éppen szíved hív te csak mész, és nem hagyod hogy mások arany tálcán kínálják neked az élményeket, hanem a Saját lábaddal lépsz be a földi paradicsomba, anélkül hogy piros szőnyeget gurítana eléd bárki, mert ezek mind szükségtelenek, hiszen a Szív mindig Lázadó, és érdektelen a hogyannal kapcsolatban, egyszerűen csak a szenvedély utolsó cseppjét is ki akarja inni az életből és a boldogságból.
Hogy jön ide a szerelem? valószínű már rájöttél, tehát amikor a fent említett hitrendszerek a porba hullnak, akkor nézhettek először egymás szemébe őszintén, és nyílik egyáltalán lehetőség arra, hogy egymás lelkét meglássátok, vibrálón és szabadon, önfeledten és játékosan.
A szívnek hiába csillogtatod a karórád, vagy dobálod a hajadat úrinősen, Neki a lelked kell leplezetlenül, meg akarja ismerni és eggyé olvadni vele, a többi csak időhúzás és fetrengés az egó kacatjai közt. Igazából bármilyen álarcot és tekintélyelvet magadra ölthetsz, ha van benned szív, és valami olyan dologért teszed ezt, amitől több lesz az életed, és a világ is emelkedik rezgésében.
Ne aggódj ha még nem tudsz a szívedből adni, csak kezdd el valami egyszerűvel és láthatatlannal, valami olyannal, amitől ugyan nem leszel tiszteletre méltóbb, viszont repedés nyílik a lelked burkán, és elkezd lélegezni szíved is a több ezer éves bénultságából, hogy végre megtudd milyen érezni a Szerelmet Belül, és nem csak kívül hiábavalóan vadászni rá.
Csak lépj a szíved irányába, és az se számít, ha nincs már szilárd talaj a talpad alatt, mert a Pillanat bármit hozhat, és lehet hogy szárnyalnod kell, hogy elérhesd az egyetlen Virágot, ami a szívedben nő, vagy hívd ezt Szerelemnek, vagy aminek akarod, de akkor is ott növekszik szüntelenül Benned, és csak Te érheted el.
Gabryel
