Az elfojtásoktól az örömkönnyekig
Az elfojtások szülik a blokkokat, és nem a tehetség, vagy a törtetés hiánya. És persze a legfájóbb emlékeket fojtjuk el, amelyek soha nem tűnnek el maguktól, csak ha megélésre kerülnek, mindegy milyen formában, hiszen a felszabadulásod mindenki javát fogja szolgálni, főként a Tiédet, mert ez a Te életed.
Az elfojtások hatására beindul a kompenzálás számtalan módja és útja, és hamis célokért kezdünk törtetni, illetve a tehetségeinket is eladjuk az ördögnek a lelkünkkel együtt, hogy talán így nem kell szembesülni önmagunkkal, és bár járunk egy úton, de kikerüljük a szívet felsértő súrlódásokat.
De hiába is bujkálsz önvalód igazsága elől, nem tudsz mert ez vagy te magad, ebből áll az egész univerzumod, és minden levegővétellel önmagadat szívód be és élteted tovább, ezért hiába is akarnál levegő nélkül élni és így elbújni a Mindenség elől, előbb-utóbb muszáj lesz egy jó nagy levegőt venned. És akkor feltépődnek a sebek szerencsére, és talán eltelik egy vagy két pillanat, de lehet az is elég lesz, és már mehetsz is tovább szabadon.
Nem az időhiánya miatt nem foglalkozol a lelkeddel, hanem mert egyáltalán nem akarsz, pedig bensőd világa minden pillanatban a rendelkezésedre áll, a leghétköznapibb megélésektől kezdve, egészen a karriered és szerelmi életed csúcsáig. A meditáció bármikor lehetséges, ha belülről éled meg a dolgokat, és csak aztán cselekszel valamit, és az ilyen tett már ihletett lesz, és Isteni erővel fog bírni, és az élet minden dimenziójára hatással lesz, a Földtől az Égig.
Hisz kine szeretne a Belső és külső világban is hatni és fejlődni, de ez csak úgy lehetséges, hogy ha a múlt elfojtásait a felszínre hozzuk, és néha megmártózunk bennük a célt soha nem feledve, hogy végül ezeket is el kell engednünk, és az árnyék énjeinknek át kell adnia a helyet a Fénynek, és annak aminek akarod.
Csak végy egy nagy levegőt, és éld meg a feszültséget, és a lelked súgni fogja mivel tudnád magad felszabadítani, és csak kövesd bármerre is szólít, mert ilyenkor nincs idő kérdőjelekre és csevegésre a lelkeddel, hanem csak követned kell őt, utána ráérsz elmélázni mi történt, és hogy milyen jó volt hogy végre Önmagadra hallgattál.
Az elfojtásokat nem simogatni kell, hanem készen állni az ugrásra, készen állni a legintenzívebb megélésre, és az ezek után feltörő katarzisra és eksztázisra. A megélés és felszabadulás egyszerre történik ha jól csinálod, mert a feszültség robbanása benned magával hozza Lelked felszabadulását is, egyszerűen helyet cserélnek.
Ezért látni azt, amikor a szenvedés ráncait az öröm könnyei áztatják, és nem tudod abbahagyni. És már tudod, hogy ez az Élet, és jól van ez így.
Gabryel
