Ami nem adatik meg, arra nincs is szükséged
Az ember gyakran akkor jön rá hogy nincs is valamire szüksége, amikor nem kapja meg azt. Hiába könyörög és szidja a sorsot, hogy neki igenis kijár az a vágyott dolog, azért sem kapja meg, és amikor igazán átéli ezt a tapasztalást, csak akkor eszmél föl: nem is volt arra a dologra szüksége, sőt még örül is hogy nem kapta meg, mert csak az egója szerette volna egy újabb hamis vággyal függőségben tartani.
Szóval a vezeklés nem minden esetben káros; ahogy fegyelmezetten és elmélyülten nem kérünk az egónk vágyaiból, hiába is megőrülünk értük néha. Mert gyakran nem bírjuk ki, ahogy az egónk elhúzza a mézes madzagot: csak még egy kis édesség, csak egy utolsó sokadik egyéjszakás kaland, csak még egy trófea a polcon stb. És ez a kör ismétlődik minden héten, vagy akár minden nap.
Az ígéret még nem egészséges vezeklés, az még nem tisztítótűz, mert a vágy ugyanúgy benned marad, és csak egy szikra kell hogy újra magával sodorjon. A tisztítótűz az, ahogy a Vesta papnők is csinálták régen: a vágy nyoma sem marad benned. Nem ígérgetnek és nem is menekülnek a vágy jelenléte elől, hanem hagyják hogy az átégjen rajtuk, az egész lényükön keresztül, és végül tisztán születnek újjá, függőségek nélkül.
Tehát átég rajtuk, ami nem azt jelenti hogy követik a vágyat, hogy kiélik, hanem hogy szemtanúk mindössze: a vágy elég a lelkük tisztítótüzében, és ők csak követik belülről ezt a folyamatot, végül üressé válnak ettől a hamis vágytól, hiszen érzik hogy nem valódi, nem Isteni.
A valóságban kevés dolog az, amire igazán szüksége van az embernek, a többi mind az egónk őrültségei, amelyeket hosszú életeken keresztül gyűjtöttünk magunknak. És ez az ego persze nehezen felejt; szinte mindenre emlékszik, amikor hamis vágyakra és függőségekre adtuk a fejünket, és be is akarja ezeket hajtani rajtunk kíméletlenül.
De a tüzet ő sem bírja, mert ez a tisztító tűz a lelkedből jön, és nem a külvilágból; és csak így tudnak végleg leégni rólad a hamis álarcok és eltévelyedések.
Az egyensúly itt is fontos, mert ez letisztulást és felszabadulást jelent, és nem elfojtást. A határvonal néha hajszál vékony, és az egészségesnek hitt vezeklés pillanatok alatt az őszinte vágyaink és örömeink megtagadásához vezethet, ha nem figyelünk, és persze nem élünk. Mert első a vágyak megízlelése, ezt nem tudod elkerülni, és csak utána jöhet ezeknek a megízlelt vágyaknak a letisztítása, ami egy újabb szint; amikor a szenet lekaparod a gyémántról, és nem marad semmi, amiből ne az Isteni fény tükröződne vissza, még egy aprócska emberi vágyból is.
Gabryel
