Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Hallgatás bölcsessége

Néha elég ha csak figyelsz és nem mondasz semmit, persze az ego próbálna rávenni hogy megfelelésből csevegj és kimondj olyan dolgokat, amiknek semmi értelme és haszna, de te úgy gondolod ez kell, hogy fontosnak érezhesd magad, és hogy figyeljen rád valaki. És csak később jössz rá, hogy nagyobb bonyodalmat okoztál magadnak, vagy akár másoknak azzal, hogy nem voltál képes hallgatni amikor azt kellett volna, illetve amikor pedig ki kellett volna mondanod valami fontosat, akkor pedig a hallgatást választottad.
Ezt sok életen át gyakoroljuk, mire eljut oda az ember, hogy a szemtanúság csöndjében meg tud állni szilárdan, és csak figyeli ahogy a saját, illetve mások egójából kiáradó alacsony rezgésű gondolatok és érzelmek szertefoszlanak, mint amikor nézed a felhős eget mozdulatlanul, és egyszer csak tovább szállnak ezek a felhők, és újra a nap fénye borít be mindent, de csak ha nem ragadsz bele egyetlen felhőbe sem, mint például egy önpusztító gondolatba vagy érzelembe.
Ebben a szent csöndben megnyílik a felhős ég, és bevetülnek a Teremtő sugallatai és vágyai veled kapcsolatban, hogy tényleg azt mondd, amit valóban mondani akarsz, illetve azt az érzést engedd magadba, ami te rólad szól és a lelked világáról, és nem pedig a mások elvárásaira és ítéleteire hiszed azt, hogy azok a saját gondolataid és érzéseid.
A társadalom persze elvárja hogy akkor is beszélj, amikor a lelked nem akarna, és így válunk szépen lassan képmutatókká és személyiség zavarral küzdőkké, akiknek az önvalója a sarokba van szorítva, miközben a társadalom által felvett személyiségünk és szerepünk van a porondon, és eljátsszuk amit el kell játszanunk, hogy egy kicsit békén hagyjon minket a külvilág. Ebben így nincs energia és fejlődés, de ha mégis önmagad tudsz maradni a szerepeiden túl is, akkor szép lassan eltűnnek ezek a szerepek, hiszen a lelked saját erőforrással és sorssal rendelkezik, miközben a szerepeid önmagában csak üres jelmezek és álarcok, amelyek a szíved tartalma nélkül semmit sem érnek, hanem csak üres kontúrok.
Csak figyelj csöndben és éberen, akkor is ha épp valamilyen világi elfoglaltságod van, és akkor egyszer csak el fognak árasztani az Isteni energiák és ötletek, amelyek valódi értelemmel és élettel töltik meg a napjaidat, és végül a kimondott szavaidat is.

Gabryel

maxresdefault.jpg