Vagyok, Aki Vagyok
Csak azt tudod kivenni a zsákból, amit bőszen beletettél,
az soha el nem veszik, kimunkáld kincseid fénye soha el nem kopik,
ha fénnyel táplálod a Lelkedet, mindig új lángra kap az életed,
ha csak pusztítod a jót magadban, többé nem süt nap az ablakodban
Csak te értékeled Önmagad, mert csak te látod mi van a zsákodban,
mindenki csak a sajátjából vehet ki, mindig azt amit beleaprít,
soha ne tartogasd amid van, soha ne halogasd azt aki vagy,
csak a megosztással válhatsz újra üressé, fényed így tesz üdévé
Polaritásba öltözött a világ, amíg élünk lesz álarcos bál,
néha csak a sötétjét látod, máskor pedig csak a fény táncol,
jobb ha mindkettőt választod, magadban úgyis megtalálod,
végül a fénybe olvaszthatsz mindent, ez a célja mindennek
Nem az ismétlések száma a kérdés, bírnál-e még egy lépést,
mert ha igen folytatnod kell, Lelked jelzi álmodhoz mennyi kell,
soha nem tudod mikor lesz elég, amikor nem várod pont beérsz,
végtelen tüzet kaptál a Forrástól, bármilyen messze is vagy a céltól
Abszurditásba öltözött a Lelked, csak azt fogadja el ami neked kell,
nem keres kifogást és az időt sem húzza, fittyet hány az egóra,
nem kérdezi a véleményed, tudja hogy fényével csak jót tehet,
átlát minden sötétségen, mert látja a célt amit ő még nem
És a célból hivatás lesz, hogy önmagadnak légy a legszebb,
hogy jól érzed magad bárhol, hiszen ebben semmi sem gátol,
Önvalód mámora végül kicsíráztat, szárba szökkensz határtalan,
virágba borulsz még ezen az éjjel, a világ egy Isteni illatra ébred
Gabryel
