Tanulni a gyermektől, mert belül még nem nőttünk fel
Néha csak meg kell élned hogy minden rendben van, hogy mi másért lennénk itt a Földön, mint hogy könnyedén áramoljunk a boldogsággal és a szerelemmel.
De persze nem erre tanítottak minket a tanárok és a társadalom, és a tankönyvekben sem találják sűrűn ezeket a sorokat a gyermekek, épp ezért nem értik sokszor mi folyik körülöttük, hogy miért akar mindenki fájdalmat okozni magának direkt, és persze másoknak.
De ahogy megtanultunk szenvedni, úgy le is tudunk szokni erről a tanult sémáról, hiszen nem ez a természetes állapotunk; hanem a Fényben fogant lelkünk, amelyhez csak vissza kell térnünk, agyalás és gyakorlás nélkül. Hiszen mindig is ez voltál, egy fényből szőtt remekmű; különben nem csinálnád ezt a sok szenvedést és küzdelmet, ha nem tudnád hogy van kiút minden szenvedésből, hogy egyszer minden álmodat el fogod érni. De mivel ezt a tudást és emléket még a Forrásból hozod magaddal, mint Égi szüleink adományát, így a Fény és megvalósulás ígérete soha nem halványul az emberben, akármekkora káoszban is éljen.
Eljátsszuk hát szerepeinket, mindenki a maga választott jelmezével és sorsával a lelkében, de nem azért hogy elakadj az úton, hogy megrekedj szépnek tűnő, vagy akár szégyenteljes állapotokban, hanem hogy fényből fénybe érj ezekkel a tapasztalásokkal. Istenélményből indul az utad, és ott is végződik mindig, hiszen csak ez ad erőt az embernek a lehetetlent is véghez vinni, és közben Égi őseink is jól szórakoznak az előadásunkon, de mindig fel is emelnek mielőtt nagyot esnénk.
Szóval szabad a vásár; szenvedhetek bármitől, de akár ki is jöhetek belőle Bármikor, csak Akarnia kell néha az embernek megalkuvás nélkül.
Aztán itt vannak már közöttünk az Új generáció gyermekei is, sokszor karma és félelmek nélkül, a Forrás és Isteni küldetésük tudatában. Ha rájuk nézel nem látsz félelmet és egót, csak tiszta szeretetet és elfogadást, és éppúgy látják lelkedet a háborgó elméd ködén keresztül, mint ahogy azt is tudják és érzik, hogy mire lenne szükséged az egód elengedéséhez, és a szíved megnyitásához. Észrevétlenül is átadják neked ezeket az energiákat, ahogy mi is átadtuk a saját szüleinknek a megfelelő kódokat és felszabadító mintákat.
Néha hallani hogy támogassuk őket, emeljük fel őket stb. Ez alapvetően rendben is van, de ami még fontosabb, és ami a jelenben sürgető feladata minden felnőttnek, hogy saját magát szabadítsa meg, tanulva fény gyermekeitől; mert mi még a régi és lehúzó energiák satujában vagyunk, és csak mi küzdhetünk meg ezekkel, mindenki a Saját maga karmáját feloldva. A gyermek és semmilyen gyógyító sem élhet helyetted, mert ez a te feladatod, a te boldogságod. Gyermekeink fénye automatikusan utat fog törni a saját megvalósulásuk felé, anélkül hogy te mindig irányítanád és beszabályoznád őket.
Gabryel
