Találd meg a Saját dallamodat
Az értékrendedet Belülről kell meghatároznod, amikor nem másokhoz és a világ elferdült értékeihez méred magad, hanem Saját magad határozod meg az értékeidet és a szabályaidat, külső megerősítések és vélemények nélkül.
Amint valakihez vagy valamihez méred magad, máris elvesztetted Igazi Önvalódat, hiszen az egész Univerzumban sincs két ugyanolyan ember, tehát valamiben mindenképpen különbözünk másoktól, de ha te mégis másokat állítasz magad elé etalonként, akkor a csalódást nem kerülheted el, hiszen ahogy mondtam, belőled csak Egy van, ahogy ő belőle is, akihez méred magad. A legelső lépés, hogy megszabadulsz ettől az illúzió tehertől, és Belülre helyezed a fókuszod, és nem a külvilágra, amely néha agymosást próbálna velünk végrehajtani, hogy olyan értékeket kövessünk, amelyek alacsony rezgésen és birka üzemmódban tartanak minket.
Van aki a pénzért, a sikerért, vagy mások elismeréséért adja el a Lelkét, és csinál magából robotot, amelynek minden mozdulata és szava megtervezett és célorientált, és nem a Lelkének rezdüléseire helyezi a figyelmét, hanem a külvilág bólogatására, és teljesen függővé válik mások reakcióitól. Az álmait már rég a fiókba zárta mélyen, mert jól tudja, ha elkezdené követni azokat megalkuvás nélkül, akkor lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni, vagy csak nem értik az egész lényét, és bizony Nemet kell majd mondania olyan dolgokra, amire a világ igent várna, és bele kell menni olyan kihívásokba, amelyek még számára is ismeretlen terepet jelentenek, viszont a Szív pontosan tudja mit csinál, és Soha nincs ködben, mint amikor például az egódban vagy.
Eredeti dolgok csak az Önvalójukat felismert emberektől származhatnak, amelyek mindig Újak, és nem követnek semmilyen elavult szabályt vagy hitrendszert. Bár léteznek olyan építő kockák és értékek a Létezésben, amelyekhez lehet nyúlni a múltból vagy a jövőből, és amelyek segítséget adhatnak abban, hogy a Saját értékeidet felfedezd, de végül ezeket is el kell hagynod, amint megtaláltad Önmagad Teljességét, hiszen ekkor már nincsen szükséged mankókra. Ahogyan a zongorista sem dobja ki a zongoráját, amikor már megtanult játszani rajta, hanem csak az elméjét üríti ki, a sok felhalmozott elméleti és gyakorlati tudás porától, és amikor így leül a zongora elé, immár Lelkében és Igazi Önvalójában kinyílva, elkezdi használni a zongorát Isten eszközeként, és a csoda megszületik a Hangok által, amely odaátról érkezeik a művész Szívébe és Lelkébe.
Te is egy ilyen zongora vagy, és a dallam, amely a Lényedet mutatja be, az mindig megismételhetetlen lesz, mert mindenkit Eredetinek és páratlan Egyéniségnek alkotott meg a Teremtő. A te dolgod az, hogy a Saját dallamodat megtaláld az Életeddel, és amíg ez nem sikerül, addig egy kicsit mindig hamisan fogsz szólni, és nem lesz meg az az Otthon érzés, mint amikor a Valódi értékeidet felfedezve és megélve Beteljesülsz.
Gabryel
