~
Örömünk megélése mindig rajtunk múlik
Csak egymásnak éltünk, és kifacsartunk minden Örömöt az Életből, amelyet a Forrás nekünk szánt. Ez egy olyan Út volt, ahol mindig a Nap fénye felé néztünk, mert ez csak rajtunk múlik, hogy mikor tesszük Örömmé és kalanddá ezt a határtalan Sorsot, és hagyjuk az egót egy kicsit pihenni, és egyszerűen átnézünk az árnyékunkon és a sötét jövőt jósolgatókon, és felrázzuk magunkat Ott, ahol Éppen állunk, és az égbe kiáltjuk Szerelmünket, had tudja meg az Univerzum mi van Bennünk, had lássa és Érezze a Föld, hogy most is minden rendben van a Szívünkben, és az ego illúzió megfélemlítései már nem tudnak hatni ránk, mert az Öröm mellett Döntöttünk, hiszen csak ennyi kell hozzá.
Élveztük a Naplementéket, mintha csak ez lett volna az egyetlen Célunk az életben, felkelni a Nappal, és megpihenni a vörösen izzó naplementében, egymás Ölelésében. Szívünk mindig a Nap felé fordította tekintetünket, mert a Fény felé tart a Sorsunk is, és tudtuk hogy ezt a Fényt, az Öröm állapotában tudjuk behívni az életünkbe a legtisztábban. Ezért vágyik mindenki az Önfeledt felszabadultságra, mert ez Isten eszköze a Felemelkedéshez, hogy megtanuljunk Örülni a puszta Létezésnek, és kifacsarni az Élet nektárját az utolsó cseppig, függés nélkül, ambíció és harácsolás nélkül.
Pontosan tudtuk hogy egyszer eljön az ősz, és a fák a levelüket hullajtják, és egyszer eljön a tél is, amikor a Nap kevesebbet mutatja magát. De azt is tudtuk, hogy Örömünk nem az időjárástól, vagy a világ alakulásától függ, hanem Belső Döntéseinken múlik, amiket aztán megalkuvás nélkül Tettekre is váltunk, és újra a Középpont élményében vagyunk. A leghidegebb téli éjszakákon is forró volt a kezünk, amikor egymást öleltük, mert a Szerelemnek nincs kijelölt évszaka vagy ünnepe, hiszen az mindig ott dalol a Szívünkben, és mindig Ünnepre kész a Szerelmesek hívószavára.
Tudtuk hogy minden dolgunk várhat, ha az Öröm hív magához, és rohantunk Pillangókat kergetni az erdő mélyére, hogy mutassák az Utat életünk egy újabb megismételhetetlen Kalandja felé, mert néha az Ember nem lát a saját orrától, de a megfelelő kéz vagy sugallat mindig kisegíti, ha hallgatunk rá, és követjük őszinte ártatlansággal és bizalommal. Ha Mi nem is látjuk a Fény felé vezető utat, a Pillangók tudják merre van az Út odafelé, ahogy a Lelked is ismeri a Hazavezető ösvényt, csak rá kell bíznod magad.
A Pillangók Öröm táncot jártak körülöttünk, mert követtük őket a Boldogság felé vezető Kalandos Úton, és azt is Tudtuk, hogy mindig el fognak kísérni minket a Szerelmesünkhöz, ha külön úton indulnánk el.
Gabryel
~
