Ne csak nézz, hanem láss
A másik nem tudja hogy félsz, csak értetlenül áll a dolog előtt. Lelked sem tud sokat a félelmeidről, csak azt hogy teremtettél magadnak párat, és inkább őt választottad tetteid mozgatórugójává, mint inkább az örök Fényben pihenő Lelkedet.
Ha képes vagy figyelni önmagadra, és szemtanúként szemlélni létezésedet, Isteni önvalódtól egészen a legmélyebb emberi elcsúszásokig, akkor minden réteg megmutathatja önmagát, és kitudod választani a valóban értékes motivációkat és lehetőségeket számodra, persze miután az átélés megtörtént, vagyis a szenvedés illúziója.
És ha ilyenkor megtudsz állni, és csak figyelni az egód próbálkozásait, anélkül hogy bármilyen szenvedős játékba is belevinne, akkor egyszer csak szertefoszlik minden illúzió, és megláthatod hogy nincs semmi, ami korlátozna vagy leblokkolna.
Minél mélyebb a szenvedés és dráma, annál nagyobb az illúzió köd az életedben, mert fokozatosan távolodsz a Lelked valóságától, és nem akarod felemelni az anyagba szorult fejedet, és persze ilyen poros szemekkel csak a sötétséget látod és cselekszed egy idő után. De ha felemelnéd tekinteted az égi magaslatok felé, akkor a Fény bevilágítana az életedbe, mert esélyt adsz egy olyan energiának, amely megszentelné még az anyagot is, az életeddel együtt.
Az ego persze nagy kópé, és próbálkozik minduntalan dühvel és felfújt félelmekkel, hogy ezeket tedd életté, és ne a Lelked valóságát. Pedig bármikor nemet mondhatsz ezekre, hisz nincs egyetlen törvény vagy erő sem az Univerzumban, amely kényszeríthetne hogy félelemből tégy meg valamit.
Persze sok emlék feltörhet az emberben akár egyetlen félelem típusnál is, és mintha ezek össze akarnának fogni ellened, hogy végül kényszerítve érezd magad, és a szabad választás híján alá vesd magad az ego akaratának. Pedig mindig van Választásod, erről szól az élet.
De soha ne vívj szélmalomharcot az egóval, inkább engedd meg hogy bármit megtapasztalhass, és menj tovább, anélkül hogy végérvényes következtetéseket levonnál. Hiszen a tapasztalások nem azért vannak, hogy determináljanak, hanem hogy bemutassák az Élet végtelen arcát.
És miután ráeszméltél arra, hogy minden Fényből való, a kicsitől a nagyig, a jótól a rosszig, már csak ki kell tekintened az eddigi szűkös nézőpontodból, és egységében látni az Életet és az Univerzumot. Ha félelembe szorultál, csak nézz oldalra kicsit, csak lásd máshogyan a másikat és a szituációt, és ez olyan rést fog ütni az egód falán, hogy szertefoszlik azonnal. Mert a szemtanúság állapotába kerültél, és nem a félelmen vagy a külvilágon van a fókuszod, hanem Önmagadon. És így fog a Döntés lehetősége is visszakerülni a kezedbe, vagyis a Lelkedbe.
Gabryel
