Mindig légy Önmagad, és minden a helyére kerül
Porold le magad egy kicsit, mert annál több vagy, mint hogy másokat kövess, amúgy sem találnál többet, mint szintén útjukat kereső embereket, akik kötelességből vezetnek téged vagy másokat, mert megkérted őket erre, de ha jól megnézed a szemüket, nem csillognak úgy, mint aki például szerelmes, vagy aki felfedezte már a szíve mélyén rejtőző kincseket, márpedig a Te Egyetlen kincsed is Ott lapul, nem máshol és nem másnál.
Légy Kereső, eddig ez rendben is van, hiszen mindenki keres valamit, de addig ne állj meg, amíg lelked álmosan alszik, amíg szíved Igazságra szomjazik, és a szabadság vad röptű madarára. Mert ezeket meg kell Kapnod, hiszen ezek univerzális jogaid, ezek nem a kalandfilmek utópiái, hanem a szívedben rejtőző Igaz vágyaid, amelyek csak Te rád várnak, ha végre lépsz egyet Önmagadért, és nem törődsz a hogyannal, hiszen a Mindenség már mindent Megadott számodra, amivel Önmagaddá válhatsz, és amit még szeretnél, úgy igazán lélekből.
Igazából nem társat keresel, hanem önmagadat, hiszen ha már megtaláltad volna Igaz Önvalódat, akkor nem keresnél senkit, csak boldog lennél a létezéseddel, úgy ahogy vagy. Sok réteget kell lehámozni, mire eljutsz idáig, hogy csak az íz kedvéért eszel, és csak a szíved katarzisáért szeretsz, és nem azért mert valaki megkért rá, vagy mert utána úgyis előhúzod az elvárás listádat, amivel aztán megfojtod a másikat, vagy inkább mindkettőtöket.
Jönnek-mennek emberek az életedben, ennek így kell lennie, de senkinél nem kell tovább maradnod, mint amit a szíved Kíván, hiszen ha semmit nem mozdít meg benned a másik, akkor mindegy mivel próbál meggyőzni, semmit nem fog elérni, hiszen a lelket nem érdekli a külcsín és a bűvész mutatványok. Ilyenkor elég ha nem csinálsz semmit, amit nem akarsz, ilyen egyszerű, és a kitartásod jutalmául megoldódik a helyzet, és a hogyannal megint nem kell foglalkoznod, hiszen a Forrás mindig gondoskodik arról, hogy az Igazság győzedelmeskedjen.
A Szerelem nem rendelésre megy, és nem is az egód parancsára, ide valami más kell. Ide a legmélyebb valóságod kell, és minden szívből jövő sóhajtásod, minden Igazságban eltöltött egyedülléted, minden őszinte szenvedésed éjszakája, és minden másnapra virradt újjászületésed.
Az sem baj, ha idáig váltogattad a jelmezeidet a külvilág felé, hiszen ez a társadalom valahol megköveteli, hogy ne légy csakúgy önmagad, és próbálj meg alkalmazkodni. De erre többé nincsen szükséged, hiszen a szívet amúgy sem lehet idomítani, csak szabadjára engedni, és hagyni hogy szerethessen.
És amikor eljön az idő, az összes álarcod le fog lehullani, de csak azon lélek Jelenlétében, akivel szívetek egy ritmusra ver, akivel a Forrásban találkoztok, és akivel Teljesül az Egység. Ekkor minden Magától történik, hiszen a Valódi Szerelmet nem lehet megállítani és feltartani, csak engedni és Szárnyalni Vele.
Gabryel
