Mágia, az illúziók világa
Elhiszed amit látsz, elhiszed hogy erre vágysz,
elhiszed amit hallasz, az igazságra többet nem hallgatsz,
elhiszed amit érzel, a szerelem többet nem ér el,
elhiszed ami fáj, így ez a sors vár rád
Falakat építesz gondolatokból, akadályozod magad önszorgalomból,
repteted az érzelmeidet, de a fellegek felett senki nem repül veled,
te irányítod őket, az energiát így szívják el tőled,
ha nem adsz nekik életet, igaz önvalód fellélegezhet
Szabadságra vagy ítélve, mégis fogva tart egy ítélet,
mások hozták helyetted, pedig te irányítod az életed,
az ítélet mint a gondolat, nincs ott ha nem figyelsz rá sokat,
saját akaratodból éled ezt az életet, mindig a saját kertedet építed
Ránézel és elkap egy érzelem, hiszed hogy ez a szerelem,
testetek is egybeolvad, a világ akár meg is állhat,
verbális zsongás a szavaitokban, végtelen szónoklatokban,
még többet akarsz ezekből, bezárod magad félelemből
Elhiszed hogy ennyi a szerelem, miközben önmagadat nem szereted,
öngyűlöleted feltárja az igazságot, amiért állandóan csak vádolsz,
egy álmot kerestél a másikban, pedig ennek kulcsa benned van,
ez a hiány szülte a mágiát, az egoisták és menekülők álomvilágát
Csak egyszer légy bátor, csak egyszer ízleld meg a valódi ízeket,
többet nem akarsz a mesékből, a képmutató véleményekből,
félni is elfelejtesz hirtelen, nem tervezed a következő lépésedet,
mert szabadságra vagy ítélve, a szerelem is csak ezután ér el
Gabryel