Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mágia, az illúziók világa

Elhiszed amit látsz, elhiszed hogy erre vágysz,
elhiszed amit hallasz, az igazságra többet nem hallgatsz,
elhiszed amit érzel, a szerelem többet nem ér el,
elhiszed ami fáj, így ez a sors vár rád

Falakat építesz gondolatokból, akadályozod magad önszorgalomból,
repteted az érzelmeidet, de a fellegek felett senki nem repül veled,
te irányítod őket, az energiát így szívják el tőled,
ha nem adsz nekik életet, igaz önvalód fellélegezhet

Szabadságra vagy ítélve, mégis fogva tart egy ítélet,
mások hozták helyetted, pedig te irányítod az életed,
az ítélet mint a gondolat, nincs ott ha nem figyelsz rá sokat,
saját akaratodból éled ezt az életet, mindig a saját kertedet építed

Ránézel és elkap egy érzelem, hiszed hogy ez a szerelem,
testetek is egybeolvad, a világ akár meg is állhat,
verbális zsongás a szavaitokban, végtelen szónoklatokban,
még többet akarsz ezekből, bezárod magad félelemből

Elhiszed hogy ennyi a szerelem, miközben önmagadat nem szereted,
öngyűlöleted feltárja az igazságot, amiért állandóan csak vádolsz,
egy álmot kerestél a másikban, pedig ennek kulcsa benned van,
ez a hiány szülte a mágiát, az egoisták és menekülők álomvilágát

Csak egyszer légy bátor, csak egyszer ízleld meg a valódi ízeket,
többet nem akarsz a mesékből, a képmutató véleményekből,
félni is elfelejtesz hirtelen, nem tervezed a következő lépésedet,
mert szabadságra vagy ítélve, a szerelem is csak ezután ér el

Gabryel

blog.png