Éjszakák és Nappalok
Ahogy a nappalt éjszaka követi, úgy nekünk is lehetnek sötét hangulataink és borzalmas periódusaink az életben, és normális esetben ezeket hagynunk is kéne kifuttatni, hogy tanítsanak valami nagyon fontosat, amely nélkül nem tudunk tovább lépni. Hagyni hogy néha elragadjon a sötét éjszaka, amikor nem kell tündökölni, nem kell álarcokat viselni, idétlen és semmitmondó szerepeket játszani; hanem csak megéled a völgyet a hegycsúcs után, és talán olyan dolgokat is kiélsz, amelyek eddig elől elrejtőztél, amelyek minden szempontból természetellenessé teszik a lényedet és viselkedésedet.
Ha ezt sikerül mélyen átélned, minden szépítés nélkül, és persze azért figyelsz a külvilágra is, hogy ne másokat és a világot okold az elkerülhetetlen sötét időszakaidért; akkor megélheted azt a csodát, hogy ezeket a völgyeket mindig csúcsok követik majd, és egyik miatt sem aggódsz túlzottan, hanem elfogadod azt, ahol éppen jár ez a hullámvasút, amelyet az életednek nevezel.
Ebben a völgyben, vagy másképpen sötét éjszakában, feltárulnak titkos misztériumok és kulcsok, amelyeket eddig a külvilág hajszolásával próbáltál elérni, átélni és magadévá tenni. Azt veszed észre, hogy egyre csak mélyülsz, és minden élményedet és tapasztalásodat lelkileg és a szellem szintjén is átéled, illetve azt is tudod, hogy minden történés mögött Isteni rend van; mert ez a bizonyos rend oldja fel mindig a sorscsomókat, illetve okoz akár káoszt és rendetlenséget is, ha éppen erre van szükség, ha ez kell ahhoz, hogy Te Rendben legyél, független attól, hogy ez milyen élményeket hoz majd az életedbe.
Ha valaki mégis kerüli ezeket a rossz napokat, sötét völgyeket és zuhanásokat, és inkább mindig menekül ki a napra és fényre, illetve számtalan álarcot magára vesz és színészkedik, csak hogy senki se lássa rossz kedvűnek vagy dühösnek; akkor maga ez a menekülés fog felemészteni belülről, hiszen ilyenkor az éned egy hatalmas részét tagadod meg, a polaritás sötét és titokzatos oldalát, amikor éppen Holdfogyatkozás van és sötétségbe borul minden. A meneküléssel az a probléma, hogy pont az ellenkezőjét érjük el ezzel, vagyis ahelyett hogy túljutnánk és átgördülnénk gond nélkül az éjszakából a nappalba, ehelyett állandósítjuk ezt a bizonyos sötét hangulatot, amelyet szüntelenül elnyomunk, vagy próbálunk mosolyt rajzolni a végtelenül mély szomorú ábrázatunkra. A rossz napok végül állandósulnak, legalábbis a bensődben biztosan, hiába is játszanád tovább az elégedettet.
Pedig az éjszaka célja nem az, hogy állandósuljon, hogy a völgyben éld az életed, hanem hogy végre átéld; ez is a lényed szerves része, az életed része, amely erős gyökereket ad az érzelmi biztonsághoz, és hogy el tudd viselni a Nap fényét, amikor újra virágozni és fényleni kell.
Gabryel
