Börtönöd ajtaja mindig nyitva áll
Kizárod a világot magad körül, a félelem mindig csak menekül,
keresed a börtönöd kulcsát, ezzel töltöd az időd legjavát,
hibáztatod a világot és Istent, pedig te kérted ezt az életet,
te kérted a félelmeidet és korlátaidat, hogy így is megtaláld önmagad
De az ember csak rángatja börtöne ajtaját, fitogtatja hatalmát,
esze ágában sincs kijönni onnan, megoldani az igazi feladatokat,
sátrat ver hát az ajtó előtt, sajnáltatja magát a Teremtője előtt,
mi lesz ha egyszer onnan kijön, talán senki sem várja kint őt
Inkább a biztonságos félelmet választja az ember, itt mindenkit ismer,
ez az ego cirkusz már régóta itt áll, minden évben változtatja alakját,
új függőségeket talál magának az ember, mert nem adja fel a reményt,
változásnak hiszi az álarca cseréjét, de az ajtó még mindig nem nyílik
Élvezd hát az édes kis hazugságokat, amelyek úgy eltelítenek,
falj amíg bírja az egód, le ne tedd a nálad okosabb telód,
csak akkor állj meg ha nem bírod tovább, ha számodra sincs tovább,
az ajtó ki fog nyílni magától, börtönöd egyszerűen kivet magából
Az ajtó kinyílhat máshogy is, nem kell egy újabb kábító eksztázis,
hisz tudatod tudja hogyan nyílik a börtönöd, tudja hogy csak egy lépés,
de nem kényszerít ha még élvezed a ködöt, a rácsaid biztonságát,
ha készen állsz úgy is megtörténik, minden láncod lehullik
Gabryel
