Az Erő veled van
Minden döntéshez és cselekedethez energia kell, méghozzá mindig egy kicsivel több, mint amennyivel az eddig hátrahagyott lépcsőfokokat megtetted, hiszen fölfelé egyre meredekebb az út, és egyre nehezebb minden lépés.
Pontosan ilyen a lélek fejlődési útja is, hiszen ahogy a tudatalatti tisztul folyamatosan és egyre mélyebbre hatolsz a saját kis sötét pincédben, ezzel együtt törnek elő a rég elfeledett képességeid is, hiszen most már sem a múlt, sem az egód nem tartja őket a markában, és ezt látván a Létezés újabb lehetőségeket ad számodra a fejlődéshez kihívások formájában, amelyeket érdemes feltétlenül elfogadnod és élni velük.
De amikor valóban döntés elé kerülsz, és látod hogy egy szakadék tátong a múltad és a vágyott jövőd között, akkor nem mindig elég imákat morzsolni és kivárásra játszani, hanem ösztönből és gondolkodás nélkül ugranod kell, mert ilyen szituációk is vannak, pontosan azért hogy ne legyen időd az egódat és elmédet bekapcsolni fölöslegesen, hanem inkább a szívedre és a megérzéseidre kell hallgatnod. Az öröm hívószava is ekképp inspirál, mert az is egy ösztön, méghozzá a Lelked ösztöne a boldogságra és szabadságra.
De van hogy az ember túl erőltet dolgokat és megfeszül, és amikor ezt érzed, akkor inkább ésszel kell mint erővel, mert néha egy tudatos és tiszta döntés sokkal hamarabb célba talál, mintha vadul és mindenféle megfontolás nélkül lövöldöznél vágyaid nyilaival az égbe. Csak meg kell érezned mikor mire van szükség, van hogy várni kell a megfelelő pillanatra, de ha végül felbukkan a várva várt lehetőség, akkor cselekedni kell teljes erőbedobással és kétely nélkül.
Van hogy az ember csak áll a szakadék előtt és bámul maga elé, talán vár valakire vagy valamire, mert ehhez szoktatott minket a társadalom, de idővel rájövünk hogy ez a mi életünk a lelkünkbe rejtett célokkal, és akkor ugrunk bűntudat nélkül, mielőtt még elérhetetlen távolságba kerülne minden álom és a vágyott jövő. A lélek vágyainak van egy olyan tulajdonsága is, hogy bedarálnak mint az úthenger, ha nem cselekszünk végül és nem tesszük meg az elkerülhetetlent, épp ezért hiba azt gondolni hogy örökké kibújhatsz a sorsod felelőssége alól, hiszen ez nem lehetséges, maximum a szenvedéseidet hosszabbítod meg a direkt tétovázással. Hiába is akar az ember direkt szenvedni, a szakadék egyre kisebb lesz minden zuhanással, hiszen minden botlás egy nagyon értékes tapasztalás, amely végül át fog hidalni minden akadályt és szakadékot, ekképp a Boldogságot senki sem kerülheti el.
És tudd, hogy ahol erőre van szükség, az Ott is Van, csak fel kell hoznod magadban és használnod kell minden képességedet, és a csoda lehetségessé válik.
Gabryel
