Amikor már csak Egy Hang szól hozzád, és követed
Néha csak tágulnod kell a lényeddel, és kitolni a határaidat olyan szinten, ahogyan eddig nem tetted. Azért nem tesszük, mert a régi énünk, amely az elmúlt életek hitrendszereit és programozását tartalmazza, inkább ő akarna élni helyettünk, és mi át is adjuk neki rendszerint a hatalmat, mintha valaki más élne helyettünk, akiről bár pontosan tudunk és érzékeljük is a létét, hiszen mindig kényszerít valamilyen irányba és döntésekre, és hisszük hogy ő a lelkünk, pedig valójában az ego hajtja sokszor a lovainkat.
És egyszer csak eljön a szabadság igénye, a Valódi szabadságé, amely nem csak testi szinten valósul meg, hanem sokkal inkább Belül, amikor hagyod a Lélek esszenciáját betölteni a gondolataiba és érzéseidbe, és többet nem a kényszerítő hangokra és önromboló mintákra figyelsz magadban, hanem azokra a hangokra, amelyek felemelnek Isteni lényed magasságaiba. A világban úgy érzed ezt, hogy minden megváltozik körülötted, kezdve az emberek viselkedésén keresztül, egészen az önmegvalósításod beteljesüléséig, pedig csak annyit tettél, hogy figyelmen kívül hagytad az egód károgását, és többet nem fájnak a mozdulataid, és noszogatni sem kell semmilyen irányba, hiszen ha önmagad vagy úgy Igazából, akkor falod az életet és soha nem akarsz jobb sorsot magadnak, hiszen tudod hogy megkaptad a legjobbat.
Amíg ezt nem érzi az ember, addig az ego ketrecében mászkál föl-alá igazi megváltás nélkül, és persze néha feldíszítjük a kis börtönünket hamis elvárásokat teljesítve és az elégedettség látszatát fenn tartva, de ez a kártyavár is hamar össze szokott dőlni.
Az ember fájdalma persze nagy, mert mindenki elvállalta a maga keresztjét, és bizony minden erőnkre és bátorságunkra szükség van, hogy végül szabaddá váljunk és önmagunkat éljük.
Az első lépés, hogy tudnod kell honnan jössz és hová tartasz, mert ha nincs egy belső célod, amely csak Tiéd, és amely a Lelked legmélyéről tör fel, addig csak a ketrecedet erősíted tovább, bármit is érsz el a külvilágban látszólag, a börtönöd ajtaja zárva marad. Mert ez a lélek cél lesz a Fénypont életed egén, amely minden nehézségen átsegít és átlendít, hiszen ez csak a tiéd és nem függ semmi és senki mástól, és ha erre rátalálsz, akkor a szabadságod már csak a te Kezedben van.
Engem is ez vitt, és fog tovább vinni utamon, mert átéltem sok kiúttalan helyzetet és soha nem múló fájdalmat, nem beszélve az önvaló reménytelen kereséséről. De aztán ez a Belső cél megvalósította önmagát az életemben, azáltal hogy ráhagyatkoztam, hiszen külső kapaszkodó amúgy sem létezik az önvalóhoz és Isteni célunkhoz, ahhoz csak is Belülről kapjuk a Forrást és a sugallatokat.
Gabryel
