Amikor a Lélek útjára lépsz
Kaptál egy szívet és Lelket, de ez még csak egy lehetőség, mert ha nem használod őket, akkor akár robotként is működhetsz, méghozzá egy kiváló robotként, aki gombnyomásra bármit megtesz, még azt is hogy elpusztítja önmagát dolga végeztével, ha a gazdája érdeke azt kívánja.
A test csak eszköze a léleknek, hogy megnyilvánítsa önmagát a fizikai síkon, és minél jobban eltávolodsz Lelked valóságától, és nem hallgatsz szíved pontos sugallataira, olyan mértékben fogsz a testedtől is eltávolodni, és végül el kell hagynod a fizikai síkot, hogy aztán újra próbálkozhass a következő életedben túlnőni az anyagon, és megszentelni azt a lelked valóságával, mert hogy az anyagot csak a szív misztériumaival lehet élővé tenni, ahogy a tested is csak a tudatosságod és érzelmi intelligenciád fejlődésével szépül és gyógyulhat meg.
A Lélek síkja megnyitja a szabadság felé vezető utat, mert a végtelen tudat szűkösnek érzi a test kicsinyke határait és képességeit, és természetéből adódóan vágyik magasabbra törni, és megtapasztalni az Isten ember valóságát, amelynek lehetősége örökkön bennünk él és noszogat előre.
Lelked valósága azonban nem egy kész termék, hanem sok küzdelem és fájdalom, illetve hatalmas katarzisok és csodaszerű változások kövezik ki az utat odáig, hogy eljuthass ebbe a birodalomba, és életed is éppen ezt tükrözze. Mert ahol szűkösnek érzed magad az életedben, ott nem a hely a szűkös, hanem a lelked van bezárva, mert valamilyen félelem vagy hamis hitrendszer megbénította, és mivel a külvilág a bensőnk tükre, ezért mindig ugyanazt a lefagyasztást fogod megélni a teremtéseidben is.
Lassan mindent kütyükkel akarunk megoldani, a kapcsolatokat a neten intézzük, és azt hisszük a mobil vagy a laptop helyettesítheti a szívteret, miközben olyan tudatmanipulációk és káros rezgések működnek ezen készülékekben, amelyek csak a fantáziának és a függőségeknek adhatnak teret. Vagy is játszadozunk a szavakkal és elméből akarunk mindent megoldani, mintha bármit is meglehetne így oldani.
Azért nem látjuk a tárgyak hasznosságát és értékét, mert a Lelkünket sem látjuk és érzékeljük, és azt hisszük a külvilágban majd rálelhetünk a Forrásra és a szerelemre, pedig így egyre inkább csak távolodunk ezektől.
Csak a Szíved szavára van szükség minden helyzetben, mivel amúgy is azzal teremted a külvilágodat minden pillanatban. Menj egyre mélyebbre minden érzésben, mert ott lesz a Fény minden alagút végén.
Gabryel
