Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tapasztalás mélységének felszabadító ereje

Függőség csak addig létezik, amíg bele nem mész olyan mélyen, hogy elveszíti a rád gyakorolt hatását.
De ehhez mozdulnod kell folyamatosan, mert ha leragadsz egy ilyen szituáció közepén, akkor neked igazából megfelelő a függés állapota, és még nem tudatosítottad mit is akarsz igazából, és addig jönnek az újabb fájdalmak és korlátozások, amíg lelked öntudatára nem ébred, hogy újra szabad lehessen.
Olyan is van, hogy csak egy kicsit táplálod a függőségedet az egó kívánságára, például a pároddal szemben, aztán egy kicsit mindig azért fölszabadítod magad, mert azért neked is van szíved, és szabadságra vágyik. De ez még mindig függés természetesen, mert a langyos vízben nem tudsz emelkedni, hiszen egy helyben pancsolsz és nem akarsz újabb dimenziókat felfedezni. Egy kis meleg víz, aztán gyorsan hozzáadsz egy kis hideget is, hogy még véletlenül se érintsen meg a Létezés mélysége és eksztázisa, amikor is újjá tudsz születni.
Van amikor jó ragaszkodni a szerelemben, sőt még néha tárgyakhoz is, hiszen megtanulod becsülni magad, és vigyázni külső-belső értékeidre, ez így normális. De azért a lelkedben jó ha tudod, hogy ezek is csak a forma világához tartoznak, amelyek mulandók, és nem tartanak örökké. A Tudatosságod viszont örök, Aki mindezen történéseket átéli és megtapasztalja, és ha ezt elmélyíted magadban, akkor nem alakulhat ki függés a forma világához, mint például az érzésekhez és gondolatokhoz sem, mert ők csak addig képesek a markukban tartani, amíg Isteni tudatosságodat a felszínre nem hozod, és onnantól kezdve a Mindenség él rajtad keresztül, és mindig a helyeden Érzed magad.
Aki soha nem függött még semmitől és senkitől, az nem szabadabb annál, mint aki alászállt már a saját szenvedélyének bugyraiba, hiszen a játszótér csak akkor élvezhető, ha néha fejest ugrunk a kalandba, és nem csak a kerítésen kívülről nézzük azokat, akik bátrak voltak a szívük szerint élni, és elmerülni a Létezés Eksztázisában.
És aki elmerült már Igazán valamiben, az sem tart előrébb, mint aki soha nem veszíti el az egyensúlyát a legnagyobb vihar közepén sem, hiszen a szenvedélyben addig jó elmerülni, amíg nem alakul ki görcsös ragaszkodás a vágyad tárgyához, legyen az akár személy vagy tevékenység, mert ilyenkor ezektől várod a boldogságodat, és elveszíted a lelked tudatosságát, és olyan szenvedés körök veszik kezdetét, amikben nem sok szeretet van.
Találd meg az egyensúlyt. Menj bele a dolgokba, ha szíved mozgásra késztet, és ilyenkor ne hezitálj, ne tervezz meg semmit, hiszen a Létet nem lehet megtervezni, csak élvezd ahogy az energia mozog benned, és teljesen feltölt. Amikor pedig eljött a búcsúzás ideje, akkor spontán engedj el mindent, ami távozni akar az életedből, mert úgy sem tudod megállítani a változást és a fejlődést, viszont Együtt tudsz vele működni. Ekkor nem alakulhat ki függőség, mert Szabad vagy mindenre, az IGENre és a NEMre is, és egyik sem köt magához.

Gabryel

nevtelen.png