A Szerelemben nincs lemondás
A Szerelemben nem tudni hol kezdődnek a határaitok, amikor az egyén megélheti önmagát korlátok nélkül, és a közös egységetek is végtelen teret kap a boldogsághoz.
Itt a mérce soha sem a külső, hanem a belső harmónia minősége az, amely megmutatja szerelmetek izzását, és hogy megtaláltátok-e az egyensúlyt az önmegvalósítás, és az eggyé olvadás között.
Az hogy te hol kezdődsz, és hol kezdődik a MI világa, ezt nem lehet körzővel meghúzni és kimérni, mert ez belül dől el mindig, ezért érdemes ezt a Lélekre hagyni, hogy aztán a külvilágban is megmutatkozzon ez a belső harmónia és tudatosság.
A Szerelem bármennyire is követhetetlen, valahogy soha sem téved, mert nem akarja önzőn kihasználni a másikat, vagy akár elnyomni és lépcsőként használni az ego vágyaihoz, de ugyanakkor megalkudni sem tud, mert tudja hogy az egyén beteljesedése legalább annyira fontos, mint néha összenőve lenni. Szóval nem kell itt sokat méricskélni, mert a Szerelem választ ad mindenre, hanem akarod az egóddal iránytani ezt a spontán folyamatot.
El kell engedni az ego drámáit. Mert látod mire mentél a kényszeres megfeleléssel és alkalmazkodással, csak összezsugorodtál, az egyéniséged pedig belefulladt az önfeláldozás mocsarába, aztán a párod is elhagyott a legnagyobb megdöbbenésedre, mert képtelen volt olyan embert szeretni, aki nem szereti önmagát, és aki igénytelenné vált önmagára, mert a másik lett a mániája. Az önző ember is tudja már a leckét, amikor az egyén érdekei elsöpörnek minden közös célt és egységre való törekvést, mert csak eszköznek használja a másikat egója felmagasztalásához, és észre sem veszi, hogy a kapcsolat igazából már az elején véget ért.
A Szerelem ösztöne mely a Lelkedből tör elő, ő tudja a megfelelő arányokat, és hajszál pontosan körberajzolja mindenki egészséges határait, amelyben az önvaló ugyanúgy kivirágzik, mint a Szerelem Virága.
Gabryel
