A Szerelem partján
Fátylat bont az éjjel, beteltem ezzel az érzéssel,
a Hold nekünk énekli dalát, új érzésekre inspirál,
a Nap is figyel a háttérben, szerelmével titkon átölel,
táncuk minket is táncra hív, forogj velem amíg bírsz
Életek ezrei szőttek utat egymáshoz, kiszállás nincs ebből a vonatból,
megtalálni téged nem ígéret volt, az egyetlen küldetésem volt,
nem vezet más út az ígéret földjére, mint a szíveink valódi ölelése,
és amikor a partok összeérnek, szerelmünk hídján sokan átkelnek
Minden pillanat ezt készítette elő, ettől a vágyódástól lettem élő,
az elmétől csak az ürességem nőtt, kiölt minden érzést a szívemből,
a vágyódástól lettem élő, parazsaitól lehetetlent nem ismerő,
és hiába üldöztek a múlt árnyai, szívemet soha nem érték utol az átkai
Ne gondolj semmit a Szerelemről, amíg nem próbáltad érzésből,
életeken át izzó heves szenvedélyből, szívet tépően mardosó vágyból,
amíg nem tettél meg mindent kettőtökért, a vágy beteljesüléséért,
addig ne gondolj semmire, míg szíved nem dobtad teljesen a tűzbe érte
Végül minden part eléri a másik partot, minden szív érzi ezt a sugallatot,
minden kéz belesimul a másikéba, minden vágy találkozik önmagával,
minden lélek alámerül az érzésbe, a katarzis soha nem merül feledésbe,
a tűzbe dobott érzés tisztán izzik, szíved és lelked csak ezt igényli
Gabryel
