A Szerelem gyökerei
A Szerelem Isten szenvedélye, hogy a párosság misztériumában megleljétek a Forrást, és minden harcon túl meglássátok egymás Igazi arcát, amely egy másik Istenről árulkodik.
A recept most is ugyanaz, ha valóban a Szerelem Szívében akarsz élni, akkor szerelemmel kezdj minden napot, mert hiszen ezt akarod, és hát harccal ez soha nem fog sikerülni, az egy másik irány, és nem a szeretethez vezet el, hanem az örökös háborúhoz.
Ha sikerült megtalálnod a Szerelem gyökerét Önmagadban, akkor az első lépés már megvan, csak indulj el ebbe az irányba, amely ezekből a gyökerekből tör fel belőled, és súgja a következő lépéseket. Onnan ismerheted föl hogy ezek a Szerelem gyökerei benned, hogy egyszerűen megérint valami Isteni sugallat, valami mennyei szerelem érzés, amely túl van minden állati ösztönön és vágyon, és valami sokkal mélyebbet ígér számodra, ha elindulsz a megvalósítás irányába.
Csak gondolj bele, hogy szüleid is a Teremtő gyermekei, és az Ő testi Szerelmük által fogantál meg, és ebből pontosan tudnod és Érezned kellene, hogy te is nem lehetsz más, mint a Teremtő legszentebb Álma és manifesztációja, egy Isten gyermek, aki Önmagában hordozza a Szerelem magját. Csak hát táplálnod kell ezt a Magot, különben csak egy örök lehetőség és remény marad számodra a Szerelem, amely soha nem tudta beteljesíteni küldetését Benned.
Nem kell könnyekkel áztatnod ezeket a Szent gyökereket, és az sem tesz jót neki, ha mindig megnyirbálod a leveleit, mielőtt még nagyobbra nőne benned, mint amit az egód engedélyez, és amivel az uralma biztonságban maradhat. De ez így nem működik, csak ha hagyod, hogy spontán növekedjen benned a Szerelem virága, mindegy milyen intenzitással és mértékben is akar túl szárnyalni téged, te csak csöndre inted az elmédet, és átadod az irányítást a Szerelemnek, amely pontosan tudja mi kell a Lelkednek és Szívednek. Könnyeid záporozása sem fogja inspirálni a Szerelem szárba szökkenését, hiszen ilyenkor csak eláztatod az önmarcangoló érzelmeiddel a gyökereket, és nem marad más, mint egy szétázott Föld, amelyben nem tud meg kapaszkodni egyetlen gyökér sem, hogy életet adjon a Szerelem csoda virágának.
Ezek a végletek nem neked valók, tehát ne hagyd hogy a Szerelem egy sóvárgó vágyakozássá váljon, amelyben tettek nélkül mindig üres marad a kezed, és csak a könnyeid csillogásának tükrében találkozhatsz a Szerelmeseddel. Az agyaraiddal is hátrébb kell állnod, mert az önpusztító fegyelem se a törékeny Szerelemnek való, amelyben mindig nyirbálnod kell az Érzések vad hajtásait, és nem hagyod Szárnyalni a Szerelem Lelkét.
A végletek között vagy Te, maga az Egység és a Szerelem Beteljesülése.
Gabryel
