A szerelem a szív szabadsága és szabad akarata
Minél inkább önmagatokká váltok, minél jobban felmeritek vállalni azt, akik valójában vagytok, annál inkább kiderül; hogy min alapszik a párkapcsolatotok, és hogy mennyire működőképes az a mindennapokban.
Nem a feszültségeitek és kapcsolati karmáitok, és nem is az egymásnak tett ígéreteitek és fogalmaitok mutatják meg, hogy milyen erős a szerelem és a valódi érzések közöttetek; hanem sokkal inkább amikor szabaddá váltok, amikor semmi sem takarja el a szemeteket, amikor mertek szabadon szeretni és gyűlölni.
Hiszen a szerelem a szeretet és a gyűlölet keserédes keveréke és koktélja, amelytől nem megrészegülni kell, és nem is figyelmen kívül hagyni és elfojtani; hanem szabad utat engedni ezeknek az érzéseknek és vágyaknak, miközben önmagunk maradunk.
Csak az tud elveszni egy másik létezőben valódian és képmutatás nélkül, aki ismeri önmagát, a vágyait és Isteni sorsát, és akkor ez már nem is elveszés és beleveszés, hiszen ez teljességgel szükségtelen; hanem inkább önmagam élvezetének és az ebből kiáradó fénynek a jóleső megosztása. És ha tényleg van fényed, amelyre rátaláltál és kimunkáltál magadban, akkor azt meg akarod osztani, sőt inkább magától megosztódik, anélkül hogy erről tudnál vagy tudatosítanád.
Csak azt tudod odaadni a másiknak, ami a lelkedben van, amilyen vagy legbelül, függetlenül attól, hogy milyen tárgyakkal és materiális dolgokkal halmozod el a másikat. Amikor adsz vagy teszel valamit a másikért, mindig a valódi szándék, a tiszta érzések és érzelmek, amelyek ilyenkor átadódnak a másiknak; és ő is csak ezt fogja megérezni és a lelkébe fogadni, és nem pedig a karkötő csillogását.
A szerelem soha nem vesz el semmit, és soha nem is ad, hanem csak van és létezik; mint egy lágy és üde szellő, amelyet belélegezhetsz, amely teljesen körbeölelhet, vagy akár magával is sodorhat; de csak amíg ez mindkettőnknek jólesik, amíg ettől mindketten többek leszünk.
Ha akarjátok, akkor részt vesztek ebben a játékban, de ha ez most nem működik és csak görcsösen erőlködtök, akkor gondolkozás nélkül tovább álltok; ahogy a szellő sem fog soha aggódni azon, hogy te nem akarod belélegezni, hogy te nem akarsz a szárnyain a magasba emelkedni, hanem észrevétlenül tovább sodródik.
A szellőt nem tudod megfogni, nem tudod birtokolni, ahogy szerelmet sem lehet; mert ő senkié, hanem csak egy lehetőség, hogy a másikkal eggyé olvadva átélhessük, a Teremtő általad szeret és él.
Gabryel
