A Szabadság vándorai
Mit ér a gondolat ha az nem a tiéd, ha az nem párosul eredetiséggel és kreativitással, amely így szabadságot adhat. Ha mások gondolkodnak helyetted, mások fogják élni az életet helyetted, mert a teremtés és a tervezés az ő irányításuk alatt lesz, és így csak az ő álmaikat élheted, de kérdés mi van a te álmaiddal? Mi van a te saját gondolataiddal?
Mit ér az érzés ha az nem a tiéd, ha az nem belőled indult útjára, hanem csak átveszed mások pillanatnyi impulzusait, akár a szakadék szélére is sodorva ezzel téged, akár nem, de te mindenképp rab vagy, amíg nem hagyod a saját szívedet bizseregni, és elindulni megalkuvás nélkül ezen tiszta érzések irányába, hogy ezek az érzelmi katarzisok szabadságot adjanak, a szerelem szabadságát.
Mit ér a szerelem ha azt rád erőltették, ha azt nem te akartad, hanem csak meg akarsz felelni bármilyen külső hangnak vagy érzésnek, amelyek nem belőled indultak útnak. Hogy lehetsz így szabad a párod mellett, örökös megfelelésben és feszültségben, folyton szabadulásra várva és készülve, ahelyett hogy valóban kitörnél értelmetlen rabságodból, és azt az embert szeretnéd akit tudsz, akit akarsz, és akivel egyszer az utadon úgy is találkozni fogsz, hiszen a Lelked mindig elvezet a Lélekpárodhoz, akárhány élet is kell hozzá, de te lerövidítheted ezt az utat, ha készen állsz saját döntéseket hozni.
Mit ér a Hit, ha az vak, mert nem a saját gondolataid és érzéseid hozták létre, hanem szentírásokba kapaszkodsz, amíg el nem kopnak a pergamen betűi minden értelemben az idő vasfogai alatt, és csak lógsz kérdőjelekkel a levegőben. Talán mert az önfelfedezés vágyától is megrémülsz, mert ki tudja mi rejtőzik a tudatalattid dohos pincéjében, viszont amíg nem ismered meg Isteni önvalódat és gyökereidet, addig csak flipper golyó módjára verődsz egyik vallástól a másik hitrendszerig, pedig a Lélek ott kopogtat az ajtódon szüntelen, hogy felszabadítson egód játékai alól.
A Szabadság szíve messzire lát, mert látja az Isteni célt maga előtt, és ehhez szabaddá teszi magát feltétel nélkül, az egód viszont csak egy folyton önmaga farkába harapó kígyó, aki amikor azt hiszi talált valami fényesen csillogó kincset, öntudatlanul és kéjvággyal ráharap, és persze önmagát falja fel lassan, és marcangolja szét az életed.
Szabadnak születtél, és ezen semmi nem tud változtatni, sem az illúzióid, sem az hogy mit gondolsz jelenleg a világról.
Gabryel
