A lélek alvilágából kiszabadított Önvalód
Néha alámerülünk lelkünk legmélyebb birodalmába, ahol találkozhatunk elmúlt életeink szokásaival és berögzüléseivel, és ekkor esélyt kapunk egy újjászületésre, egy igazán mély és katartikus átélésre, amelyben Lelkünk Főnix madara megszabadul mindentől, ami idáig lehúzta.
Legyen az egy kapcsolat, tárgyi dolgok, vagy akár viselkedés minták, mert ez a bennünk láthatatlanul működő Plútó bolygójának nem számít, csak az hogy a változással és a régi elengedésével hova fejlődhet, és hogy ezáltal sikerül-e megtalálni azt a makulátlan önvalót és lélek esszenciát, amelyet keres minden ember, és el is ér, ha néha mer alámerülni Hádész (a rómaiaknál Plútó) alvilágába, amely a mi esetünkben a lélek mélyére temetett romboló érzéseink és szokásaink világa, amely néha külön életet él, anélkül hogy tudatában lennénk ennek.
Általában elkerüljük ezeket az átéléseket, érthető módon a félelem miatt, hogy szembesülnünk kell régi álarcaink és identitásunk tetteivel, és az ezekből származó karmáinkkal. Ha önmagunktól nem vagyunk képesek néha alámerülni érzelmeink legmélyebb bugyraiba, akkor ezek az érzések az engedélyed nélkül is a felszínre fognak jönni, mert vannak olyan fejlődési lépcsőfokok, amelyek igénylik, sőt követelik megalkuvás nélkül, hogy a régit átalakítsd, vagy akár elengedd végleg, helyet adva az Újnak, és az önvalód terjeszkedésének.
Hádész elrabolta Perszephonét és az alvilág királynéjává tette, éppúgy, ahogy minket is elrabol és fogva tart néha, és kísérti mindennapjainkat, amíg nem vagyunk képesek az őszinte konfrontálódásra az idejét múlt, és a sötétségbe fordult énrészeinkkel. De ha a szembesülés megtörtént, lelkünk Főnix madara hamuvá fogja égetni a régi és főleg lehúzó kényszereket és szokásokat, hogy aztán ebből egy katartikus és makulátlan újjászületés legyen, amely már nem hoz magával maradványokat és törmelékeket a múltból, hanem egy új minőség születik benned és általad. Így visszakapod azt a hatalmas és kimeríthetetlen Plútói energiát, amely a berögzült viselkedés mintáidba volt bezárva, és várt az újjászületésre, és arra hogy téged szabaddá tegyen.
Gabryel
