Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


~

A közösség ereje

Szabadon mégis együtt, így jártuk mi életeink sorát, mert kalandvágyunk túlnőtt a ketreceinken túl, de egymáson soha nem néztünk át, az igaz barátokat soha nem hagytuk cserben.
Mások voltunk, mégis ugyanazok, hiszen ugyanaz a cél dobogott a szívünkben, és az összefogásunk emelt minket egyre magasabbra, bárhová is néztünk ott volt egy társ, de nem korlátozó minőségként, hanem segítőtársként, aki hiteles tükörként mutatta meg igazi arcunkat.
Nem kellett hogy egyformák legyünk, hiszen nem klónok vagyunk, amolyan tökéletes másolatok, hanem egyedi képességekkel és attitűdökkel felruházott egyéniségek, akik mégis képesek összefogni a bajban, és nem csak a sikert ünnepelni.
Mindig elengedtük azt, aki menni akart, aki nagyobb szabadságra vágyott, mert szabad akarattal rendelkezik mindenki, és ez a jog senkitől sem elvehető, maximum kihasználatlanul marad a saját döntésünk fojtán.
Végső soron senki sincs egyedül, akármilyen távolra is keveredik a közösségétől, mert a Teremtő ott is vele van, és szüntelenül mutatja a hazavezető utat. Aki pedig megtalálta önmagát a közösségen belül is, tehát felismeri hogy a nagy Egész része, akkor az csak azt jelenti, hogy emlékezik arra az alapelvre, hogy mindannyian Egyek vagyunk a Teremtőben és a Szeretetben.

Gabryel

~

o_060913_picijaguarok.jpg