Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kevesebb néha több

Jó dolog kapcsolódni más emberekhez, megismerni egy új világot és Lelket, ami által mi is többek leszünk, és megismerünk önmagunkból is egy újabb szeletet, hiszen mindenki a mi tükrünk.
De van hogy beindul az ego, és egyfajta kollektív hitrendszeri minta hatására elkezdünk kapcsolatokat gyűjtögetni, és nem azért hogy többek legyünk általa, vagy hogy örömet leljünk az élet sok színűségében, hanem hogy kompenzáljunk valamit, vagy hogy elmeneküljünk önmagunk elől.
Mert akárhány kapcsolatod és ismerősöd is van, ők soha nem pótolhatják az Önmagaddal való kapcsolatot, mert amikor hazamész, akkor Egyedül maradsz kétségtelenül, és rád zárul önmagad valósága, minden elnyomott vágyaddal és fájdalmaddal együtt. És akkor elkezdheted végre elemezni, kivé váltál a mai nappal, vajon több Fényt teremtettem ma is mint sötétséget, vajon Igaz voltam-e önmagamhoz és embertársaimhoz, és a válasz mindig ott lesz.
De van hogy még egyedüllétünkben is másokon jár az agyunk, hogy mások hogyan viselkedtek velünk, hogy a szomszédnak miért zöldebb a fűje, hogy valaki mitől boldog, és más embert miért veri a sors. Ez sehova sem vezet, hiszen elsősorban Önmagadért vagy felelős, még akkor is ha húsz gyereked van, hiszen te vállaltad ezt a sorsot minden pillanatával együtt, és neked kell Egyedül végig élned és megváltani minden karmikus adósságot. Persze a segítség mindig jól jön, és el is kell fogadni, de akkor sem fog senki helyettünk élni, helyettünk boldog lenni és karmikus adósságokat rendezgetni, mert ez mind reánk vár.
Egyetlen emberi kapcsolattal sem leszel több, ha azok nem az örömödhöz és életed fejlődéséhez járulnak hozzá. Néha Egy ember Igaz és őszinte barátsága többet ér, mint száz olyan emberé, akikkel csak használjátok egymást mint tárgyakat, akik által híresebb és befolyásosabb szeretnél lenni, de egy őszinte szót sem kapsz tőlük, nem hogy valódi Lelki békét. Mert hogy Valódi Lelki békét azzal az emberrel érzünk, akivel szavak nélkül, és szavakkal is egy hullámhosszon vagyunk, és folyamatosan felszabadítjuk egymást, többek leszünk együttléteink által, és ez automatikusan magával hozza az Otthonérzés nyugalmát, a Tiszteletet és feltétel nélküli elfogadást, vagyis Lelki társra leltünk.
Szóval nem emberi kapcsolatokat kell gyűjtögetnünk mindenáron az életben, hanem Lelki kincseket, hiszen csak ezeket visszük tovább ebből az inkarnációból, a jacuzzi és a palota porból porrá lesz, és az álbarátok és érdek kapcsolatok is porrá égnek a halál küszöbén. Viszont ahol megtörtént a Szeretet, ahol katarzis történt a Szívekben, ezek örökkön bennünk élnek, és visszük magunkkal tovább munícióként a túlvilágra is.

Gabryel

wallpaper_l.jpg