Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020. Szeptember 18. – Amikor a vágy parancsol

A Nap nemrég hagyta el a Oroszlán Csillagképet, és folytatja útját a Szűz Csillagképben, hogy tanítson a másokért tett szolgálat fontosságáról, és hogy mindeközben az alázat megszülessen bennünk; túl az egón és az egyéni törekvéseken, egy magasabb vezérlő elvet és ideát követve.
De mielőtt igazán felvennénk a Szűz ritmusát, és belevetnénk magunkat a munkába és a világ megmentésébe az Isteni szolgálatod által, előtte térjünk vissza egy kicsit az Oroszlánhoz még; és idézzük fel újra mindazt a fényt és örömképességet, amit a nyári hónapok és az Oroszlán szenvedélye hozott el nekünk, és amit tovább vihetünk a Szűzbe.
Az Oroszlánban tele vagyunk erővel és tettvággyal, bátran kockáztatunk a szívünket követve, illetve képesek vagyunk magunkhoz ragadni a vezető szerepet is akár valamilyen formában, akár a saját életünket tekintve, vagy egy közösség élén.
A másik fontos aspektusa az Oroszlánnak, az a vágyorientáltság; amikor is nem agyalunk túl sokat semmin, hanem követjük a legmélyebb zsigeri ösztöneinket és vágyainkat. Az örömeidet kutatod és keresed ilyenkor, hogy mi az amihez éppen most kedved van, mi az a tapasztalás amitől újra életvágy és őszinte nevetés törne fel benned, amikor eszed ágában sincs visszafogni magad.
Talán a nyolcvanas évek energiája; a zenék és más művészi ágak, az emberek szenvedélyessége és színessége, amely az Oroszlán minőségeiből leginkább töltekezett és inspirálódott. Volt valami hatalmas örömforrás azokban az években, valami elsöprő szenvedély, ahogy az emberek a szívüket és a vágyaikat követték. Nem bonyolították túl a dolgokat, hanem az ösztöneikre hallgattak; hogy mi az amire éppen most vágyunk, mi az amitől újra napfény és öröm lesz a szívünkben, és egyszerűen táncolni lenne kedvünk.
Ez nem morális válság volt akkoriban, nem szabadosság és öntörvényűség - amelyre szintén hajlamos az Oroszlán alacsony rezgésen; hanem inkább tudatos döntés, hogy az örömöt és a kreativitást választom, hogy igenis kiharcolom és kialakítom a saját egyéni életemet, amelyben én vagyok az úr, és ahol igazán szabad lehetek. Ez a te saját játszóházad, ahol minden játékot kiakarsz próbálni, ahol az emberek osztoznak és részt vesznek az örömeidben és a játékban. Mint amikor egy gyermek beszabadul a játszótérre, és megépíti a saját homokvárát, és pontosan ettől lesz a legboldogabb; mert nem mások mondják meg neki hogy mit építsen, hanem a saját lelkét és vágyait építi meg, függetlenül a végeredménytől és kivitelezéstől.
Keltsd fel a belső gyermeket, és hagyd hogy néha ő irányítson; amíg az életed puszta vágyódássá nem válik, mert mindig többet kívánsz belőle.

Gabryel

blog.png