2020. Május 24. - Széllel szemben
A Szaturnusz és a Pallasz Athéné egymás mellé érve most kezdték meg az útjukat a Bak Csillagképben, amely fontos tanításokat és kijózanító tapasztalásokat hozhat az életünkbe; hogy a választott utunk és álmaink, azok valóban a mieink-e, netán csak az egónk kísértett meg újra minket a hamis szabadságvággyal.
A Szaturnusz lemér, letesztel és kielemez a végletekig, hogy egyetlen részlet se maradjon figyelmen kívül; ahol esetleg még elcsúszhatsz egy kósza banánhéjon, ahol a düh és rombolásvágy egy kis szikrája is még benned lappang stb. Ezeket szépen a felszínre hozza, hogy átéld újra és újra azt, aki vagy most jelenleg, ami benned van, kendőzetlenül és szépítés mentesen. Erre persze az ember azt mondja, hogy ez fáj, hogy ez nem éri meg, és csak önmagunkat nyomorgatjuk és kínozzuk fejlődés címszóval; pedig az ego látszatvilága a valódi kínzás a lelkednek.
A Szaturnusz a saját állatövi jegyében van, hogy a lecke egyértelmű és kikerülhetetlen legyen; mindaz amivel a külvilágban találkozol, ahol szenvedsz és nem vagy önmagad, az a belső állapotod kivetülése és tükröződése, és többé nem tudsz ezek elől elmenekülni. Ha fáj a bűntudat, ha fájnak az emlékeid és a tetteid, az még nem a vég; hiszen csak jelet kaptál a lelkedtől hogy változtatnod kellene, és néha egy apró változtatás, egy kicsit más gondolkodás, vagy egy kicsit más mozdulat is már elég, hogy hatalmas változások és önmagadra találások induljanak be az életedben.
A Pallasz Athéné leckéjét és árnyoldalait felerősíti a Szaturnusz; hogy a függetlenségért mit tennél meg, hogy képes vagy-e eladni a lelked a kompromisszumok nélküli önmegvalósításért stb. Az ember néha mereven és makacsul hajszolja a sikert és önnön megvalósítását, akkor is ha ez rombolással és a kapcsolatok széthullásával jár, mert úgy hiszi és érzi tévesen, hogy a siker és a státusz majd kárpótolni fogja őt mindenért. Pedig a kapcsolatok belül zajlanak lényegében, nem a külvilágban, ahogy a lelkedet is csak a bensődben fedezheted fel, és mutathatsz meg belőle valamit a külvilágnak, amit csak szeretnél.
Néha olyannak kell lenni, mint egy fűszál, amely nem megy szembe a széllel, nem harcol vele, hanem meghajol megengedően és alázatosan, hogy aztán újra kiegyenesedjen, sokkal erősebben és bölcsebben, és főleg szabadabban. Athéné arra kér, hogy ne menj szembe az Isteni sorsoddal, egyszerűen fogadd el azt aki vagy, és kezdd el élni a legmagasabb rezgésű Isteni sorsodat. Elő fognak jönni az értelmetlen és romboló lázadásaid emlékei, amikor mindenkire rá akartad rúgni az ajtót, csak hogy megvalósíthasd önmagad, de csak lélek törmelékeket hagytál magad után. Ne kontrolláld magad mindig, csak hajolj meg a tiszta érzés előtt, had vigyen magával, a valódi sorsod felé.
Gabryel
