2019. Október 29. – A választás szabadsága
A Vénusz és a Pallasz Athéné egymás mellé értek a Mérleg Csillagképben, hogy tanítsanak valamit a választás szabadságáról, ahogy a vágyainkat kifejezzük és uraljuk egy párkapcsolaton belül.
A Vénusz élvezi a test minden vágyát, kiéli és megmártózik bennük, és ezt a párjával összeforrva akarja átélni, hogy az élmény teljes legyen. Ő a bennünk lakozó szerető, a szenvedélyes Aphrodité, aki megmutatja a fényhez vezető utat a testiségen és szerelmen keresztül. Ha tehát épp ő motivál minket a párkapcsolatunkban, és tüzeli fel bennünk a vágyakat, akkor mindezt át akarod élni a pároddal, hogy ez az energia örömöt és mámort hozzon az életetekbe, illetve hogy a puszta vágy energiája segítse a fejlődéseteket, kinyíljon a szívetek egymásra és a világra.
Pallasz Athéné egy kicsit más energia, hiszen szűz Istennőként inkább a tisztaságra és erkölcsre helyezi a hangsúlyt, azon belül is a nemes ügyért való szent harcra és az önmegvalósítás misztériumára. Ahelyett hogy kiélné a szexuális energiáit, inkább átalakítja őket, és más csatornákba tereli, ahol alkothat és fejlesztheti bölcs elméjét. Nem ismeri a kalandokat és a férfi és nő között létrejövő szerelmi drámákat és szenvedélyeket; mert ő egyedül is képes erre, ahogy egyensúlyban tartja a saját jin és jang energiáit, megtartva ezzel önállóságát és függetlenségét.
Most akkor melyik legyen? Szerető legyek vagy szűz Istennő? Birtokoljak vagy engedjem el? stb. Sokan azt hisszük választanunk kell valamelyiket, mert ez ad nekünk énképket és célt, akár a párválasztásnál, vagy épp egy kapcsolaton belül. Pedig egyiket sem nyomhatjuk el a másik kedvéért, hiszen a szerelmen belül ugyanúgy szükség van szabadságra és függetlenségre, ahogy szenvedélyes ölelésekre és szinte a birtoklás határát súroló közelségre is; mert csak ezek váltakozása és dinamikája adhat teljesség érzést és beteljesülést a szerelemben, főleg ha fent említett két égitestről van szó a Mérleg Csillagképben.
Athéné végül el fogja vágni a Gordiuszi csomót azzal, hogy egyik lehetőséget sem kell választanunk, hanem csak áramolni a vággyal, amerre visz minket az érzés, oda megyünk mi is. Megtanítja hogy a vágy jellegétől és céljától függetlenül bármit választhatunk. Ha például sok a szenvedély benned, de úgy érzed senkinek sem tenne jót ha most kiélnéd ezt az energiát, akkor egy tudatos figyelemmel és fókusszal másfelé tereled ezt a sok vágyat; például egy kreatív tevékenység felé, és láthatod is ahogy hirtelen lenyugszol. Ez nem elfojtás, mert megéled az energiát és a szenvedélyt ugyanúgy, de már te irányítod és uralod, és nem ő téged.
A vágyak csak így adhatnak szabadságot és lehetőséget a fejlődésre, minden más csak függőséget és fojtó kötelékeket szül.
Gabryel
